11.fejezet-A telefonszám

Hello! :)
Meghoztam a 11.fejezetet is,amihez ismét nagyon várom a hozzászólásotokat,szóval csak bátran;ne kíméljetek! Nagyon köszönöm Nektek a több,mint 2000 összlátogatottságot, a 8 rendszeres olvasót,a kommenteléseket,mindent <3 Remélem,elnyeri tetszéseteket ez a rész is :D
xx

Timi szemszöge:
Miután a srácok elmentek az interjúra,gyorsan felhívtam anyukámat,váltottam vele pár szót(nem tudom,miért aggódik értem ennyire,de már kezd idegesítő lenni),majd ledőltem az ágyamra,és agyalni kezdtem. One direction koncert. Szombat este. Miért pont szombaton?-sóhajtottam idegesen,és dúdolgatni kezdtem az egyik dalukat. *" I'd walk through the desert, I'd walk down the aisle,I'd swim all the oceans just to see you smile..." Olyan gyönyörű szövege van a dalaiknak! Vajon komolyan is gondolják,amit énekelnek?-tanakodtam,mikor kopogtatást hallottam a félig nyitott ajtómon.
-Igen?-ültem fel ágyamon.
-Thimi,bejöhetek?-kukucskált be Hannah.
-Persze,gyere csak!
Hannah leült mellém,az ágyamra.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi-ráztam meg fejem automatikusan,mire fürtjeim vad ugrálásba kezdtek.
-Miért nem örültél a koncertjegynek?-tért rögtön a tárgyra. Ó-ó. Az a baj velem,hogy a tekintetem olyan,mint egy nyitott könyv. Az emberek rám néznek,és tudják,mi bajom van.
-Hát...ennyire látszott?-kérdeztem félig aggódva,félig mosolyogva.
Hannah csak bólintott. Én pedig felsóhajtottam.
-Tudod,tegnap este meséltem,hogy elmentem sétálni a környéken,amíg te edzésen voltál-kezdtem, hangom pedig enyhén megremegett,-és ügyesen eltévedtem. Azon kívül,hogy útközben találkoztam Zaynnel,aki hazakísért,valamit nem mondtam el. Amikor idegesen kerestem az utca nevét,ahol éppen voltam,egy srác leszólított. Bemutatkoztunk egymásnak,majd felajánlotta,hogy segít hazatalálnom,habár fogalma sincs,hol van a keresett utca-nevettem el magam,mert így visszaemlékezve ez vicces szitunak bizonyult.
-És? Helyes volt a srác?-érdeklődött Hannah.
-Hát,biztos-vontam vállat. Kicsit nehéz volt úgy megítélni a kinézetét,hogy az én szívem másért dobogott.
-Ki volt az?
-Úgy hívják,Ryan-mondtam.
Hannah érdekes arcot vágott.
-És mi van vele?
-Mikor ma hazafelé jöttem-azért mentem egyedül,mert Hannah-nak hamarabb el kellett mennie a suliból,mert az apukája üzleti ügyek miatt1 hónapra kiutazott Amerikába,és el szeretett volna tőle köszönni,-összefutottam Ryannel. Csak véletlen összefutottunk-hangsúlyoztam ki a fontos szót a szőkeség gyanús arcát látva-És akkor mondta,hogy mi lenne,ha szombaton találkoznánk. Én meg igent mondtam. És Zayn utána hívott meg a szombat esti koncertre-sóhajtottam. Utáltam,ha két programom ütközik egymással. Mindkettő fontos volt számomra,hiszen Zaynért meg az egész One directionért oda meg vissza voltam,úgy éreztem,muszáj elmennem a koncertre,viszont a másik oldalon ott állt Ryan,akit alig 1 napja ismertem,de igazán kedves srácnak tűnt,ezért fontosnak tartottam,hogy jól megismerjem. Ahh...most mi legyen?
-És tetszik neked ez a Ryan gyerek?-kérdezte Hannah,némi undorral a hangjában.
-Nem,nem,szó sincs róla...mármint,nem néz ki rosszul,csak hát...izé...
-Más tetszik neked-fejezte be helyettem a mondatot.
-Így van-bólintottam.
-És ki az?-érdeklődött cserediákom. Nagyot nyeltem,és azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e az igazat? Mi van,ha elmondja Zaynnek? Az elég gáz lenne. De mivel nem feltételeztem Hannah-ról,hogy elárulná a titkomat,úgy döntöttem,az igazat mondom.
-Zayn-mondtam,és éreztem, ahogy elpirulok. Nem néztem barátnőmre,mert féltem a reakciójától,de a periférikus látásnak köszönhetően láttam, ahogyan elmosolyodott.
-Értem-bólintott.
-De,ugye nem mondod el neki?-néztem rá aggódva.
-Dehogyis! Ez kettőnk között marad,ígérem.
-Akkor jó-válaszoltam.
-Elhiszem, hogy neked ez kicsit kínos,meg furcsa,mivel az unokatestvérem,meg az egyik legjobb barátom,de igazából én már megszoktam: millió lány rajong érte,úgyhogy nem leptél meg.
Felnevettem.
-De...gondoltad? Szóval,hogy...látszik,hogy tetszik nekem?
Hannah vállat vont.
-Talán sejtettem,mert egy kicsit észrevehető. De inkább azon csodálkoznék,ha nem jönne be neked.
-És...szerinted ő észrevette?
-Ő a világon élő összes lányról feltételezi,hogy bele vannak zúgva-kacagott,-szóval szerintem nem döbbenne meg,ha kiderülne.
-Ahham...és szerinted van nála esélyem?-tettem fel legfontosabb kérdésem.
-Szép,kedves,vicces,különleges lány vagy,úgyhogy elképzelhető-magyarázta mosolyogva,én pedig a fellegekben éreztem magam. Tetszek neki? Most komolyan? Ezt...ezt nem lehet ép ésszel felfogni! Tetszek neki! Ááááá!
Hannah látva csillogó szemeimet,ámuldozó tekintetemet,tátott szájamat,úgy döntött,visszaránt a földre.
-De ez nem biztos. Gőzöm sincs,hogy tettszesz-e neki. Lehet, hogy igen,lehet, hogy nem-közölte,és a kedvem-ha egy skálán kéne bemutatni-rögtön 3 fokkal lentebb csúszott.
-Kössz-mosolyogtam csalódottan,mire csak vállat vont.
-Nem akarlak hitegetni hülyeségekkel. Ha nagyon belelovalod magad,nagyot koppanhatsz. De akkor gondolom nem kérdés,hogy hova mész el szombat este.
-Hát,tanakodtam rajta,de....One direction koncert!-vigyorogtam.
-Oké. Akkor indulás.
Értetlenül néztem rá.
-Még csak csütörtök van. Hova akarsz menni?-és hirtelen arra gondoltam,hogy vannak olyan rajongók,akik 3-4 nappal a 1D koncertek előtt már a csarnokoknál táboroznak,hogy a legjobb helyeket megkaphassák az aránéban,hogy minél közelebbről szagolhassák Niall alfarhangjainak illatát.
-Ryanhez. Valahogy el kell neki mondanod,hogy nem jó a szombat,nem?-magyarázta Hannah.
-De,igazad van,csak az a baj,hogy fogalmunk sincs,hol lakhat. Így nehéz lesz megkeresni-feleltem gúnyosan.
-Neked talán nehéz lenne,de én nem ismerek lehetetlent!-kiáltotta diadalittasan,mintha legalább egy merész,félelmetes csatára készülnénk,ahol az éltünket is elveszthetnénk.
-Hát,te tudod. De ha elveszünk...
-Az nem történhet meg. Indulhatunk?
-Felőlem-mondtam,majd feltápászkodtunk az ágyamról,lesiettünk a lépcsőn,és kiléptünk az ajtón. Majd visszafordultunk.
-Hoppá,bocsi,elfelejtettem...-nyögte Hannah,és nyuszis mamuszát egy elegánsabb darabra cserélte.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_

Reménytelenül kóvályogtunk az utcák között: soha nem fogjuk megtalálni Ryant! Már 30-40 perce barangoltunk a szinte ugyanolyan utcák ugyanolyan házai között,hiába;nem találtuk meg a fiút. De a hasonmását igen. Mikor Hannah már belefáradt a keresgélésbe,egy háttal álló, szőke hajú embernek odakiáltotta,hogy 'Hé,Ryan! Jó a hátsód,de a pofidat jobban bírjuk,szóval idetolhatnád végre a képedet!',mire a kissé termetes nő ideges arccal,rángatózó szemhéjjal felénk fordult, és elkezdett káromkodni meg szidni a mai fiatalságot. Mi gyorsan arrébb mentünk.
Most pedig egy utca végi padon ültünk.
-Ajj már,minek jöttünk el megkeresni?-nyögött fel Hannah,és mérgesen dobta maga mellé a tízcentis magassarkúját. Nem lehetett kényelmes abban tipegni.
-Nem is tudom,kinek az ötlete volt-szóltam halkan,de valójában nem haragudtam barátnőmre. Az ötlete,hogy szólni kéne Ryannek,jó volt,ellentétben azzal, hogy járjuk végig az összes környékbeli utcát.
Hannah egyik kezét szemeihez emelte,eltakarva így a Nap sugarait,hogy lásson valamit.
-Thimi,az ott nem Ryan?-kérdezte,és fejével a szemközti utca zöld pázsitján álló,magas fiú felé mutatott.
-De,lehet. Menjünk oda-mondtam.
Ahogy közelítettünk a fiú felé észrevettem,hogy nincs rajta póló. Csak egy barna sortot viselt,miközben locsolta a füvet.
-Ryan?-kérdeztem,mire megfordult. Ő volt az. Hát,khm...kicsit-nagyon ki volt gyúrva. Hannah-nak a látványtól tátva maradt a szája,én pedig próbáltam a szemeibe nézni.
-Thimi?-mosolyodott el,-mizu? Hogy hogy erre felé jársz...jártok?-javította ki magát,amint meglátta a mellettem álló,csodálkozó Hannah-t.
-Ryan,ő itt Hannah,a cserediákom-mutattam be először is barátnőmet.
Ryan kedvesen biccentett,majd összeszaladtak a szemöldökei.
.-Hannah? Te nem az én sulimba jártál?Olyan ismerős vagy!-jegyezte meg.
Hannah megrázta a fejét.
-Ryan,Te jártál az én sulimba,nem én a tiédbe-magyarázta a szőkeség.
A fiú elmosolyodott.
-Érdekes,milyen kicsi a világ.
Én csak bólintottam. Nem értem,Hannah miért nem mondta el, hogy ismeri Ryant? Ez olyan nagy titok? Na,mindegy. Közelebb léptem Ryanhez,mert eddig a járda peremén álltunk,2 méter távolságra tőle. Egyenesen beleléptem a fűbe.A víz áztatta fűbe.
-Ó,a francba!-sóhajtottam,mikor lábam hangosan csattant egy kisebb tócsában,eláztatva új cipőmet.
-Sajnálom-húzta el a száját Ryan,majd a csaphoz sietett,hogy gyorsan leállítsa a locsolót.
-És? Miért jöttetek?-tette fel ismét kérdését,amint visszajött.
Megköszörültem a torkomat,és felkészültem a legrosszabbra. Gyűlölöm elutasítani az embereket. Félek,hogy megharagszanak rám. Aggódtam,hogy Ryan nem jól fogja értelmezni a mondandómat,és azt fogja hinni,hogy egy nyomulós lúzernek tartom,és soha többet nem akarok vele találkozni.
-Ma ugye,megbeszéltük, hogy szombat este találkozunk. Azonban aznap más programom lesz,úgyhogy sajnos nem jó a szombat-közöltem. Ryan csalódottan nézett rám.
-Értem-bólintott. Szegényt annyira megsajnáltam,ahogy ott állt(továbbra is félmeztelenül),és bánatosan nézett le rám tengerkék szemivel.
-De ez nem azt jelenti,hogy vasárnap ne találkozhatnánk-mondtam.
Ryan bágyadtan elmosolyodott.
-De ha nem szeretnél velem találkozni,akkor semmi értelme nincs...
-De én szeretnék!-mondtam hangosan,talán túl hangosan-Csak a szombat este nem jó,mert koncertre megyünk. De bármelyik másik nap délutánján szabad vagyok.
-Értem. Akkor vasárnap?
-Tökéletes-mosolyogtam.-Nos,további jó locsolást,hamarosan találkozunk. Szia,Ryan!
-Sziasz...várj,Thimi!-kiáltotta,mire visszafordultam.
-Remélem,nem vagyok túl tapintatlan,de elkérhetném a számodat? Csak mert nem vagyok abban biztos,hogy eltalálnék hozzátok.
-Ryan,olyan tuskó vagy,-hogy lefulladna a nyakadban a láncfűrész,jutott eszembe egy régi beszólás,de mivel túl durvának találtam,mellőztem.
-Csak kéne egy lap,meg egy toll,amivel írhatnék-mondtam,mire a fiú zsebében kezdett turkálni.
-Tessék-nyújtotta felém a tollat. Milyen felkészült!
-Köszi. Már csak lap kéne.
-Minek? Itt a kezem!-nyújtotta felém nem teljesen száraz mancsát.
-Nem fog elmosódni?-kérdeztem aggódva. Hannah felsóhajtott. Szerintem unta már a beszélgetésünket. Vagy a bénaságomból lett elege. Vagy abból, hogy a magassarkúja miatt iszonyúan fájt a lába. Lehet, hogy gonosz vagyunk,de az utóbbinak örültem volna a legjobban,csak mert nem akartam bénának tűnni.
-A felsőtestemre is írhatsz-vont vállat lazán Ryan,és közelebb jött hozzám,hogy a mellizmára firkanthassam a számomat.
-Ööö,jó lesz a kezed is-nyögtem zavartan,és hátrébb toltam a vészesen közeledő fiút. Ryan felnevetett.
-Oké,oké-mondta,én pedig tenyerére írtam a számomat,majd visszaadtam a tollat.
-Akkor...majd találkozunk.
-Rendben. Sziasztok lányok!-integetett fekete tintás kezével.
-Szia Ryan!
-Szia!-köszönt el Hannah is,majd befordultunk a következő utcán.
Remélem,nem fog lemosódni a számom.



*Átsétálnék a sivatagon,Lesétálnék a folyón,Átúsznám bármely óceánt,csak hogy mosolyogni lássalak...
Stand up

10.fejezet-Különleges interjú

Sziasztok!
Itt van a következő fejezet is :) Nagyon örülök annak,hogy 2 nap alatt 21-en jelentkeztetek szereplőnek! Köszönöm a dicséreteket,a pontozást,mindent :D Örülök,hogy tetszik a blog,továbbra is igyekszem jó részeket írni. Már a mostani fejezetben feltűnik valaki.Aki felismeri magát,azt kérném,hogy lehetőleg kommenteljen:) Meg persze a többiek hozzászólását is nagyon-nagyon várom! Jó olvasást! ;)

Harry szemszöge:
Fáradtan vonszoltuk be magunkat a terembe. A napokban nem túl sokat aludtunk,mindig volt valami: vagy az új albumon dolgoztunk,vagy interjúkra,fotózásokra,fellépésekre jártunk. A sztár élet nem csak pénzről,csillogásról és boldogságról szól. Ott van mögötte a munka,a kemény valóság. Persze mindennek ára van,és nagyon örülök,hogy azon a szerdai napon úgy döntöttem, hogy jelentkezem az X-factorba. Különben most nem lehetnék itt. Se kialvatlanul,se üdén.
-Sziasztok,srácok!-köszöntött két puszi kísértében a nő,aki a riportot készítette velünk. A kissé testes hölgyre fekete,passzos egybe ruha simult. Eléggé ki volt kenve;az alapozó a hőségtől úgy folyt le róla,mintha az a Mississippi lenne. Rúzsa olyan vörös volt,hogy szinte égette a szememet,ha ránéztem. Bizarr látványt keltett a kinézete.
-Kevin-bólintott köszönésül Louis. A nő felhúzta fél szemöldökét,majd felkacagott. Mostanában Louis mindenkinek úgy köszön,hogy 'Kevin'. Nem nagyon értjük, hogy miért,de ha megkérdeznénk,valószínűleg nem túl értelmes választ kapnánk,így inkább nem erőltetjük a dolgot.
-Üljetek le,srácok!-mutatott a fehér bárszerű székekre riporterünk. Én Liam és Zayn közé ültem volna le,de Louis-látva,merre megyek- rácsapott a fenekemre.
-Mellém ülsz,asszony!-kiáltotta határozottan,és a mellette lévő ülőhelyre mutatott.
-Igenis,drágám-válaszoltam egy oktávval magasabb hangon.
Miután Niall könnyes búcsú között letette a megmaradt csirkéjét a széke alá,és miután Zayn negyedóra után visszajött a vécéről(azt mondta,dobott egy barnát,de fogadjunk,hogy csak a haját csinálta meg),majd miután Liam is letette a telefont(Danielle-el csacsogott),végre elkezdtük az interjút. Illetve,mégsem.
-Jeffry,azt hiszem,készen állunk-szólt a riporter a kamerás pasasnak-úgyhogy indíthatod a felvételt! Három...Kettő...Ee...
-Anya!-rontott be ekkor egy hosszú,szőke hajú lány zilált arccal az ajtón.
-Cassie?-nézett rá furcsállóan a riporter.
-Anya! Végre!
-Cassie,szívem,mit keresel itt?-érdeklődött rosszallóan a nő.
-Ezt én kérdezhetném! Mégis mi a francot csinálsz itt?-kérdezte mérgesen és indulatosan a lány. Szerintem fel sem tűnt neki,hogy ott vagyunk.
-Interjút veszek fel a One directionnel-válaszolta egyszerűen az anyuka.
Cassie egy pillanatra megállt. Ránk nézett. A One directionre. A bandánkra. Mindegyikőnket,jól,alaposan megbámult. Mikor hozzám ért,óvatosan elmosolyodott. Rajtam zöld szemei kicsit tovább időztek,mint a többieken. Mi kedvesen visszamosolyogtunk rá,én még integettem is neki.
-Szia,Cassie!-üdvözöltem.
-Hello!-mondták a többiek is. Cassie nagyot nyelt.
-One direction?-suttogta halkan,mint aki nem akarja elhinni, hogy tényleg mi vagyunk ott. Mintha csak képzelődne. Azonban gyorsan megrázta a fejét,és visszatért a valóságba. Anyukájához fordult:
-Anya,ezt mégis hogy gondoltad? Ma van a tenisz meccsem! A fontos meccsem,aminek az eredményéből kiderül,hogy bejuthatok-e a ország 100 legjobb teniszezőjébe!-kiáltotta a lány,és magassarkújában nagyot dobbantott. Ruhája nem arra utalt,hogy teniszmeccsre siet.
-Ó,drágám!-kapott észbe Cassie anyukája.
-Elfelejtetted?-nézett rá szomorúan és idegesen lánya.
-Hát,én...
-Persze,mindent elfelejtesz...mit is gondoltam! Tudod,úgy volt,hogy Te viszel el engem! Otthon vártam Rád,30 percet,azt hittem,csak dugóba keveredtél. Hívtalak,de nem vetted fel a telefont. Elegem lett a várakozásból,ezért elindultam...de úgy látom,hiába vártam Rád,és hiába jöttem el,neked a munkád fontosabb a lányodnál...-mondta elkeseredetten Cassie,és hirtelen én is nagyon elszontyolodtam.
-Hát...szívem,én igazán sajnálom,de...tudod,nem mindennapi lehetőség a fiúkkal interjút készíteni,mert ők nagyon elfoglaltak,szóval...most...khm...esetleg,nem tudnál busszal elmenni?-mondta a nő,mire összeráncoltam a szemöldököm. Ez kicsit bunkó volt.
Cassie szemébe könnyek gyűltek.
-Persze...elmegyek egyedül,busszal...mit is vártam az anyámtól-sóhajtotta idegesen,és már fordult volna ki az ajtón,amikor megszólalt egy hang. Az én hangom. Eléggé meglepődtem,hogy megszólaltam. Olykor hamarabb szólalok meg,mint gondolkozok.
-Várj,Cassie!-kiáltottam,mire Lou felhorkant. A jelenet kicsit hasonlított egy filmhez,amiben két szerelmes "üldözi" egymást. Sosem bírtam,ha egy ember szomorú,pláne nem akkor,ha egy Directionerről van szó! Mivel nagyjából ki tudtam venni a rövid beszélgetés lényegét,úgy éreztem,muszáj valamit tennem.
-Figyelj,mi tudjuk,hogy neked ez a meccs nagyon fontos-mondtam,és reméltem,jogosan használhatok többes számot,-és nagyon szeretnéd,ha anyukád ott lenne ezen a mérkőzésen,ami érthető. Viszont nekünk is fel kell vennünk ezt az interjút. Szóval,mi lenne,ha útközben,amíg elmegyünk a meccsedre,anyukád elkészíti velünk az interjút?-kérdeztem.
Jack,a menedzserünk összeráncolt szemöldökkel hallgatott végig.
-Az autóban? Interjú az autóban?-kérdezte.
-Miért ne?-vontam vállat,majd a srácok arcát fürkésztem,hogy mit szólnak briliáns ötletemhez.
Liam,Zayn és Niall egyszerre bólintottak.
-Oké.
-Én benne vagyok.
-Én is-mondták egymás után.
-Remek-mondtam,és biztatóan Cassie-re néztem,aki keresztbe tett lábakkal,bizonytalanul álldogált az ajtó mellett.
Louisra néztem.
-Tudod,szívem,azért szeretlek oly' nagyon,mert olyan hatalmas nagy a szíved!-bőgte el magát Lou,és a vállamra borult.
-Én is szeretlek-suttogtam.
-Na,meg mert KEVIN!-kiáltotta vidáman.
Zayn felhorkant,Liam értetlen arcot vágott,Niall a kajáját kereste.
-Anya?-kérdezte Cassie,aki egész eddig csöndben volt-Te benne vagy?
Riporterünk felsóhajtott.
-Persze,drágám. Ilyen interjúm még úgy sem volt. Na meg nagyon meg szeretném nézni a meccsedet!-mondta boldogan.
-Köszönöm!-suttogta Cassie,és rám nézett-köszönöm,srácok! Úúgy szeretlek titeket!-kiáltotta most már,majd odaszaladt hozzánk,és megölelt,egyszerre,mind az ötünket. Majdnem hátraestünk a székünkkel együtt,de öröm volt látni,hogy végre nem sír és nem idegeskedik.
-Nagyon szívesen-mondtam,és szorosan magamhoz öleltem. Félre ne értsétek,nem zúgtam belé(pedig szép lány volt),szimplán csak segíteni szerettem volna rajta.
A riporter gyorsan összepakolta a kellékeket,és beültünk Lou kocsijába. Ő vezetett. Na,igen. Kicsit féltünk tőle,hogy mi van,ha poénból neki megyünk egy fának,vagy tök véletlen elütünk egy embert,de be kell látni,hogy Niall vezetésétől még jobban féltünk volna: minden harmadik sarkon,ahol Nando's van,megállt volna. Soha nem értünk volna oda időben.
Az interjú során egyébként átlagos kérdéseket kaptunk,pl. hogy hogy haladunk az albumunkkal,mi van a rajongóinkkal,milyennek tartjuk őket,ki milyen a bandából,stb.Aztán jött egy kérdés-egy kérdés,amire érdekes válasz jött.
-Hova szeretnétek elmenni? Voltatok már Ausztráliában,Angliában,Amerikában...már csak Európa maradt! Nem terveztek az öreg kontinensen koncertet adni?
-De-kezdte Zayn-főleg Kelet-Európában-mondta. Kelet-Európában? A srácokkal és Jackkel nem beszéltünk Kelet-Európáról. Vagy valamiről lemaradtam volna,mikor Louval a "Bajszos Répabácsi meséi"-t néztük?
-Kelet-Európa? Igazán?-kérdezte meglepetten a riporter,-hát,biztosan ott is vannak rajongóitok.
Végig néztem a srácokon. Mindenki szemében zavart láttam.
-Ez az ötlet most pattanhatott ki Zayn fejéből. Mi nem beszéltünk kelet-európai turnéról-közölte Louis.
-Ó,értem. Zayn,te miért akarsz Kelet-Európában koncertezni? És pontosan hova szeretnél menni?Melyik országba?-tette fel kérdéseit a nő,mire Zayn csak megvonta a vállát,és visszadugta fülébe a fülhallgatóját. Zayn nem gyakran szólal meg az interjúk során. Itt van valami. Valami fontos. Kelet-Európa. Hm...hé,várjunk csak! Nem onnan jött Hannah cserediákja? Óó,Zayn-mosolyogtam magamban. Ejnye-bejnye. Csak nem felszálltál a szerelem-vonatra,haver?

Légy részese a történetnek!

Halihó! :)
Nos,mivel az oldalt mindössze 2 hét alatta 1000x néztétek meg,ami ahhoz képest, hogy ez az első blogom, szerintem nagyon jó teljesítmény,ráadásul ma van gyereknap, így hoztam egy kis meglepetést számotokra. Aki szeretne,az a történet részesévé válhat! Hogyan? Mindössze EZT a kérdőívet kell kitölteni(nem kell hozzá semmilyen fiók,bárki kitöltheti),amelyben pár adatot kell megadnod. Ezeknek az adatoknak alapján kisebb mellékszereplőkként tűnhettek fel a későbbi fejezetek során,de lesz pár olyan szerencsés,akinek jelentősebb szerepe lesz :) Nem mindenki ugyanabban a fejezetben fog feltűnni:lehet,hogy valaki már a 13.fejezetben,más pedig a 28.-ban. Kérnék mindenkit,hogy válaszait alaposan fontolja meg,mert csak egyszer lehet jelentkezni! Na,mit szóltok hozzá? Tetszik az ötlet? Jelentkezzetek bátran! Ha bármi kérdésetek van,azt kommentben feltehetitek! :)
xx


Köszönöm a jelentkezéseket,további kérdőíveket már nem tudok elfogadni!
2012. 05. 29.

9.fejezet- A találkozás

Hello!

Elkészült a 9. fejezet is,amelyben Flóra találkozik imádottjával,és mindezt Zayn szemszögéből láthatjuk. Az első pár sor 2 ismeretlen személy között zajlik le...vajon kik között? És kiről/kikről lehet szó? Holnap jön a meglepi! Addig is jó olvasást! :)

-Meg kell védenem-suttogta a fiú.
-Megvédened? Mégis miért?-kérdeztem csodálkozva.
-Mert csak ki akarja használni-válaszolta.
-Ahha. És te csak úgy ránéztél,és rögtön tudtad,hogy ki akarja használni?-tettem fel gúnyolódó kérdésemet.
-Igen-kaptam a választ,amin eléggé meglepődtem.
-Te megőrültél! Szerintem ő pontosan tudja,hogy mit csinál,hogy kivel barátkozik. Hagyj döntse el ezt maga! Neked ehhez semmi közöd sincs!
-De ő nem csak barátkozni szeretne vele!-kiáltotta a fiú. Hmm,szóval innen fújt a szél. A féltékenység nagy úr.

Zayn szemszöge:
-Sziasztok!-lépett be Thimi az ajtón,mellette pedig egy ismeretlen lány állt. Thimi amint meglátott,finoman elmosolyodott. Hát,igen. Tudom,hogy jól nézek ki.
-Sziasztok!-köszönt vissza Hannah,én pedig csak biccentettem. Lusta voltam köszönni,ráadásul ott volt az az ismeretlen lány...elég bizalmatlan vagyok az ismeretlenekkel kapcsolatban. Féltem,hogy egy elvetemült rajongó lehet,aki leteper a földre. Szeretem a rajongóinkat,de inkább az olyan típusúakat,akik nem kezdenek el sikítozni,vagy legalább is sírni,amint meglátnak minket. Úgy tűnt,hogy ez a lány-szerencsére-nyugodtabb típus.
-Ő itt Flóra,az osztálytársam-mutatta be az eddig homály fedte lány kilétét Thimi.
-Én Hannah vagyok-mutatkozott be-mily meglepően-Hannah.
-Zayn-mondtam egyszerűen. Utálok bemutatkozni. Különben is tudhatja-tudnia kell,hogy ki vagyok.
-Flóra nagy One direction-rajongó,és miután meséltem arról,hogy Hannah,a te unokatesód Zayn-és itt rám nézett,azokkal a gyönyörű barna szemeivel,-meg hogy én már találkoztam a többi sráccal,nagyon szerette volna,ha ő is találkozhatna veletek-magyarázta Thimi. Flóra csak bólintott,és engem csodált.
-Zayn-suttogta. Én csak elmosolyodtam.
És ekkor Liam lépett be a nappaliba,félmeztelenül. Zöld törölközője alsó testére volt csavarva,de izmos felsőteste látszott. Ó,haver,nem tudom,hogy van annyi kitartásod,hogy hetente háromszor-négyszer eljársz gyúrni,de tutira meg van az eredménye. Nem mintha én olyan vézna lennék,sőt! De örülnék neki,ha olyan bicepszem lehetne,mint Liamnek. Egyébként totál vizes volt,a haja,a teste,mindene;épp most fürdött meg,mivel délután interjúra megyünk,ahol jó lenne,ha nem bűzlene. A srácok itt aludtak nálunk,de Harry most valami Gemmával találkozik. Amint Louis megtudta,hogy a Gemma lány név, ügyesen rájött,hogy Gemma lány és Harry egy lánnyal találkozik. Eldöntötte,hogy ő is elmegy a randira. Habár senki sem hívta meg. De nem bírná elviselni,ha Harrynak barátnője lenne,ha Harry nem Louist szeretné a legjobban. Niallnek hiányzott a hitvese(kaja),és úgy találta,hogy Hannahék hűtőjében nincs lehetősége vele randiznia-épp előtte ment el a Tescoba Ella,hogy bevásároljon,szóval képzelheted,mennyire volt üres a frigó,-ezért elment a Nando's-ba. Liam pedig itt maradt. Most pedig ott állt,előttünk,és reméltem,hogy Thimi nem látja,mennyire ki van gyúrva. De látta. Persze,mi másra is nézett volna elképedve,mint az ő testére. Liam,én megöllek! Mi a francért vagy ilyen rohadt izmos? He? Ki kérte? Mutogassad magad Daniellának! Ne félj,délután majd elszámolok veled.
Liam riadt arccal nézett rám,amint látta,hogy Hannah-n kívül még 2 lány látja őt félmeztelenül,egy szál törcsiben. Nem erre számított. Gyilkos pillantással néztem rá,és igyekeztem felé sugallni telepatikus úton,hogy jobb lesz,ha lelép,és magára kap valami ruhát,ha élve szeretne ma délután elmenni az interjúra,azonban Flower-vagy kicsoda- őrült sikongatásba,toporzékolásba kezdett,és csillogó szemekkel stírölte Liamet.
-LIAM!El sem hiszem! LIAM!-rikácsolta a vörös hajú lány.
-Ömm,hello!-integetett felé Liam. Ez rossz ötlet volt,haver. A csaj még jobban bepörgött,és elkezdett felé futni. Hoppá! Liam kétségbeesetten nézett először rám,aztán Hannah-ra,végül pedig Thimire. A magyar lány gyorsan lefogta barátnőjét.
-Flóra,Flóra,nyugi! Nincs semmi baj!-magyarázta Thimi. Ez eléggé viccesen hangzott;mintha egy elmebeteghez beszélt volna,akinek hirtelen kirohanásai vannak. Egyébként kicsit olyan is volt a jelenet. Aztán mondott neki valamit,magyarul. Nem értettem,miről volt szó,de Thiminek sikerült lenyugtatnia a lányt. Eközben Liam lelépett,gondolom azért,hogy felöltözzön. Pár perc múlva visszajött; Flower csillogó szemekkel figyelte minden mozdulatát,majd odalépett hozzá,és elkezdett beszélgetni vele. Autogramot is kért,képet is csinált vele.
-Köszönöm szépen!-lelkendezett.
-Igazán nincs mit-bólintott Liam,és szerintem megkönnyebbült,hogy a csaj nem rohanta le. A 2 lány(Thimi és Flower) összenézett,majd Thimi bólintott. Annyira érdekelne,hogy a lányok ilyenkor mire gondolhatnak. Komolyan:egymásra néznek,bólintanak,és megértik egymást. Ezt hogy csinálják?
-Azt hiszem,mi most megyünk-közölte Thimi. Ne! Alig láttalak ma még...a gyönyörű mosolyodat,a gyönyörű szemeidet,a hajadat...muszáj,hogy maradj még. *" I never had the words to say,But now I'm asking you to stay"-kezdtem halkan dúdolgatni a szólómat. Olyan halkan,hogy csak Liam hallotta meg,aki közvetlen mellettem állt. Felvont szemöldökkel nézett rám.
-Köszönjük a lehetőséget-szökdécselt Flower. Muszáj még itt tartanom őket,valahogyan. Gyerünk,Zayn,gondolkozz,gondolkozz! Á,meg is van!
-Hé,hé,várjatok!-kiáltottam,mire mindketten visszafordultak-2 nap múlva,szombat este lesz egy koncertünk a Wembley Arénában-és zsebeimben kezdtem turkálni. A srácok sosem értették,hogy a nadrágomban miért tartok mindig legalább 3-4 koncertjegyet. Hát,ezért.
-Tessék,íme,2 VIP jegy!-halásztam elő a kissé meggyűrődött papírokat.
-Ó,köszönjük szépen!-kiáltotta lelkesen Flower,és elvette tőlem a jegyeket. Nagyon boldog volt. Mindenki kedvesen mosolyogva nézett rám,hogy milyen jófej vagyok. Én Thimi arcát fürkésztem. Arra számítottam,hogy ő is örülni fog,hiszen nem mindenkinek adatik meg,hogy 1D VIP jegyeket kapjon...de arca rezzenéstelen maradt.
-Köszi-bólintott. Mi baja lehet?
-Most már tényleg mennünk kell. Sziasztok!-köszöntek el,mi pedig utánuk integettünk. A karom levő karkötők vad ugrálásba kezdtek.
-Sziasztok!-és szomorúan néztem a becsukódó ajtót.



*Még sosem mondtam,De most azt kérem,hogy maradj...
More than this

8.fejezet-Csetepaté az udvaron

Sziasztok!
Íme,itt van a 8.fejezet,amiben nem szerepelnek a fiúk,de Timi osztálytársai igen. Lehet,hogy ez a rész nem olyan izgalmas és érdekes,de ilyenekre is szükség van :D Remélem,hogy tetszeni fog! :) Továbbra is köszönöm a kommenteket,a látogatókat,a fejezethez pedig jó olvasást szeretnék kívánni! :)

-ÁÁÁÁ! Ez most komoly? Timi,ez csak vicc,ugye? Áááááá!-sikítozott Flóra a Greater Grace iskola udvarán. Épp egy előadásnak volt vége,így ebédszünetet tartottunk a friss levegőn. Kelletlenül fogtam kezemben a zacskót,amibe Ella az ebédemet csomagolta,miközben ülőhelyet kerestünk.
-Csss,Flóra! Nyugi! Nem,nem poénkodok,tényleg találkoztam a fiúkkal,de psszt!-próbáltam csitítgatni barátnőmet,nem sok sikerrel.
-De,de...ÚÚÚÚ! Ez aaanyira lehetetlen! Mekkora mázlista vagy már,Timi! Ááá!-folytatta az üvöltözést Flóra,figyelembe sem véve az előbb elhangzott kérésemet. Eközben leültünk egy padra,én pedig kinyitottam a zacskót,hogy meglessem,mit rejt. Elborzadva néztem a doboz tartalmát. Bubble and squeak. Így hívták azt a bizonyos ételt,amit ebédre kaptam a fogadócsaládomtól. Magamtól természetesen nem jöttem volna rá,hogy mi az a cucc,amit kaptam; Hannah világosított fel. Őszintén csodálom a családot,hogy kibírják ilyen kosztokkal. Én tuti nem bírnám. Körbenéztem,szememmel egyik fiú osztálytársamat kerestem,de nem találtam. Lusta lettem volna az egész udvart körbejárni,így úgy döntöttem,hogy inkább ordítok egy nagyot:
-Bendegúúúúúúúúúúz!-kiáltottam,mire a kissé testes fiú a hang irányába kapta fejét. Felmutattam neki a dobozt,és amint látta,hogy kajáról van szó,odadöcögött a padhoz. Nagyon megörült az ételnek,én pedig szívesen adtam neki oda,mert kidobni mégsem akartam,de megenni nem lett volna gusztusom. Ezután boldogan halásztam elő a "dugikaját",amit még délelőtt,tízórai szünetben vettem a közeli McDonald's-ban.
-Flóra,kérlek,maradj csöndben! Ez nem olyan dolog,amiről mindenkinek tudnia kéne-magyaráztam  sajtburgeremet nyammogva.
-De,ó...! Ááá! Élőben is olyan helyesek,mint a klipekben? Vagy nem! Élőben még helyesebbek,ugye? Ááá,olyan cukik lehetnek,biztosan!-rikácsolta tovább a lány. Oké,nyilván én is nagyon örültem,hogy volt lehetőségem a  One direction tagjaival találkozni,filmet nézni,hülyéskedni,de azért 800 ember előtt nem sikítoztam volna,mint egy hülye.

-Hegedűs Flóra,vagy most befogod a nagy pofádat és inkább evésre használod,vagy én rakom azt helyre!-kiabálta mérgesen Zsanett,a nem éppen kedvességéről híres osztálytársunk. Erre persze barátnőm rögtön elhallgatott,és már suttogva kérdezte a részleteket. Tegnap nem volt lehetőségem beszélni vele,mivel cserediákjával,Camie-vel együtt elaludtak;délelőtt 11-kor ébredtek fel,akkor pedig már nem akartak bejönni a programokra.

-Mit csináltatok? Mit kerestek ott? Miért? Hmm?-tudakolózott a lány.

-Hannah,a cserediákom Zayn unokatesója-kezdtem.
-Áááá,ez nagyon-nagyon durva!-sikítozott halkan.
-És gyerekkoruk óta nagyon jóban vannak,olyanok egymásnak,mint két jó barát,vagy mint két testvér.
-Jujj,de aranyos! És Liam?-nézett rám csillogó szemekkel.
Bólintottam:
-Ő is ott volt.
-Jujj! És hogy néz ki? Helyes? Izmos? Jófej?
-Hát,jól néz ki,gondolom.-vontam vállat-Nem az esetem. De igen,izmos,rendszeresen gyúr-mosolyogtam.
-Áwwh!-ámuldozott Flóra.
-És kedves volt.
Ezután Flóra minden részletet szeretett volna tudni,egytől-egyig. Én elmeséltem neki. Habár nem voltunk olyan hű de jó barátok. Igazából a suliban nem nagyon volt barátnőm. Egy különleges gimibe járok: az osztálylétszám mindössze 12 fő,ebből 5 lány és 7 fiú. A fiúkkal jóban vagyok,viccesek,kedvesek,de a maradék 3 lány nagyon utálatos. Mindenkit piszkálnak,teljesen értelmetlen,ostoba okok miatt. Minden hülyeségen nyávognak. Akiket bírnak,azoknak behízelgik magukat,akiket pedig gyűlölnek, azokat kicsinálják. Elkényeztetett plázacicák. Flóra régebben sem tartozott közéjük,hanem egy másik,érdekesebb társasághoz,akik rendszeresen füveztek és piáltak. Kilencedik év elején nagyon kedves lányként ismertem meg,és akkor nagyon jóban voltunk. Aztán elváltak a szülei. Borzalmas időszak volt az. Nagyon nehezen élte meg,hogy az apukája elhagyta őket egy másik nőért. Megértem őt,habár nem tudom,milyen lehet ez a helyzet. Szerencsére még sosem tapasztaltam,és remélem,nem is fogom. A szülei elválása után teljesen befordult magába. Állandóan fekete cuccokba járt,az iskolában is gyakran elsírta magát,és semmit sem tanult. Ezért szinte az összes tantárgyból bukásra állt. Mindenki kiközösítette őt, a tanárok állandóan szidták,hogy miért nem tanul. Én próbáltam mellette állni,de nem kért a segítségemből. Rossz volt látni,ahogy szenved. Aztán belekeveredett egy rossz hírű társaságba,ahol alap volt,hogy senki sem tanult,hogy a szülők elváltak. És ők ezt teljesen természetesnek vették. Flóra is csatlakozott köreikbe,mert csak ott érezte úgy,hogy elfogadják. Ott érezte csak úgy,hogy ő is szerethető lény... A társaságnak sikerült rászoktatnia a cigizésre,ivásra,állandó bulizásra. Flóra már nem az a lány volt,akit év elején megismertem és szerettem. Egyáltalán nem. Szerencsére valahogyan-már nem is emlékszem,pontosan hogy-de sikerült kirántani ebből a rossz társaságból és szembesíteni azzal,hogy ez így nem mehet tovább. Több hónapba telt,míg visszanyerte régi önmagát. De nem ugyanazt a lányt kaptam vissza. Folyamatosan hazudott nekem,voltak ebből kisebb-nagyobb vitáink is emiatt,olykor-olykor még ki is beszélt a hátam mögött. Nem is akartam ezt elhinni. Hova lett a régi Flóra? Az a kedves,segítőkész,félénk lány? Nem tudom. A mai napig sem. Azóta már kevésbé hazudozik,de...én nem tudok benne újra úgy megbízni,ahogy régen tettem. Elvesztette a bizalmamat. Ezért nem is nagyon tudok vele mélyebb,személyesebb témákról beszélgetni. A kapcsolatunk elég felszínes. Sajnálom,hogy így alakult,de ezen már nem tudok változtatni. Viszont hiába nem mertem elmondani neki a titkaimat,azt,hogy találkoztam a One directionnel,muszáj volt elmondanom. Tudtam,hogy ez neki mennyire-de mennyire fontos.
-Annyira szerencsés vagy!-sóhajtott a lány hosszú,részletes beszámolóm után.
-Hát,lehet.
-Figyelj...lehet,hogy nagy kérés,de esetleg...esetleg nincs arra lehetőség,hogy...hogy én is...na...hogy...szóval,hogy...ta...na...érted...-dadogta.
-Szeretnéd?-mosolyodtam el.
-Mindennél jobban!-vágta rá azonnal.
-Akkor jó. Elintézhetem neked.
Flóra boldogsággal átjárt lélekkel pattant fel,hogy el kezdjen ugrándozni. Ujjongása után szorosan átölelt.
-Jajj,köszönöm szépen,Timi! Iszonyúan hálás vagyok neked,el sem tudom mondani,hogy mennyire!
-Miről van szó?-húzta fel fél szemöldökét a közelünkben lévő Zsanett,az osztályunkban lévő plázacicák "vezére". Kíváncsian méricskélt minket;nem nézte jó szemmel,hogy boldogok vagyunk.
-Sem...-kezdtem,de Flóra megelőzött.
-Találkozok a One directionnel!-ordította önfeledten. Kétségbeesett pillantást vetettem felé. Nem nagyon örültem neki,hogy ezt ilyen hangosan közölte. Sőt,egyáltalán nem kellett volna sehogy se közölnie.
-Hol?Mikor? Miért? Neked is közöd van a dologhoz,ugye?-húzta össze szemöldökeit Mrs. Utálatos,és jelentőségteljes pillantással bámult rám.
-Nem,dehogy! Azt sem tudom,miről van...-kezdtem,de Flóra ismételten mondandóm közepébe vágott.
-A cserediákja Zayn unokatesója!-kiáltotta. Megköszörültem a torkomat,és úgy,hogy senki ne lássa,erősen ráléptem Flóra lábára,aki visítva jajdult fel:
-Aú! Ezt most miért kaptam?
-Nem kéne hazudoznod,Flóra. Miért akarod megszívatni Zsanettet? Hogy féltékenykedhessen?-próbáltam valamit kitalálni,csakhogy elhallgattassam barátnőmet. Úgy gondoltam,hogy azt senkinek nem szabad megtudnia,hogy én találkoztam a fiúkkal,meg hogy a cserediákom unokatesója Zayn,és gyakran vannak Hannah-ék házában,mert akkor több ezren odacsődülnének Hannah-ék házához. Hannah mesélte nekem,hogy egy-két ismerősén kívül senki sem tudja,hol laknak,hiszen akkor minden 1D-rajongó éjjel-nappal a házuk előtt tömörülne. Ezért nekem sem szabad elárulnom másoknak cserediákom lakóhelyének kilétét.
-De Timi,én nem hazudok! Hiszen az előbb mesélted,hogy Zayn...-és ekkor befogtam a száját,majd a sarok felé toltam,hogy senki se hallhasson minket. Zsanettre amolyan "bocsi,csak egy pillanat" nézést vetettem,majd mikor hallótávolságon kívül kerültek osztálytársaim,belekezdtem:
-Flóra,te megőrültél! Tudod mi lesz,ha bárki is megtudja,hol szoktak lenni a srácok? Minden rajongó ott lesz, az összes létező tv,fotós,riporter! Mindenki,érted? MINDENKI!-magyaráztam erősen gesztikulálva.
-Sajnálom,ebbe nem gondoltam bele...-nyögte sajnálkozva Flóra.
-Hát,most már mindegy. Szerencsére az utca nevét nem tudják,és reméljük,nem is fogják megtudni-néztem szúrósan barátnőmre.
-Ígérem,befogom.
Biccentettem,majd rémült arccal néztem a felénk közeledő tömegre. Nagyjából 20 lány tartott felénk,élükön Zsanettal. Ajjaj.  Ez nem sejtet túl jót.
-Na ide figyelj,Timi,mert csak egyszer mondom el. Hallottuk,hogy te ismered a One directiont,és hogy már találkoztál velük. Ma délután elvezetsz minket a cserediákod házához. Mindannyiunkat. Fogtad?-nézett rám gorombán Zsanett.
Nagyot nyeltem,és összeszedtem minden bátorságomat:
-Figyelj, Zsanett,felőlem százszor is elmondhatnád,akkor sem teljesíteném a kérésedet-válaszoltam.
-Hahh,szánalmas vagy! Csak hogy tudd,Tímea,ez nem kívánság műsor! Megmutatod nekünk a házat,és punktum!
-Nem!-kiáltottam.
-Hogy mondtad?-húzta össze szemét Utálatoska.
-Ha nem hallottad tisztán,irány a fül-orr gégészet-és mélyen ellenségem szemébe néztem.
-Mi? Micsoda?Hogy mondtad?-forrongott a lány;3 másiknak kellett lefognia,ne hogy mérgében rám támadjon.
-Jól hallottad. Nem fogok senkit sem elvinni a fiúkhoz-azzal megfordultam,és bementem először az aulába,majd fel a lépcsőn,a termekig. A teremhez,ahol az előadás alatt Hannah-val voltam. Muszáj volt beszélnem vele. Fél füllel még hallottam,ahogy Zsanett idegesen felordít:
-Ezt még meg fogja bánni! Mit képzel magáról ez a Timi?Ki ő?-kiabálta. Ez a csaj komolyan egy idegbeteg állat. Nem nagyon érdekelt,amit mondott,sokkal inkább,hogy a fiúkat megvédjem az őrült rajongóktól. Azt hittem,sikerült. De hamar rá kellett jönnöm,hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.

7.fejezet- Rivalizálás?

Sziasztok!
Íme,itt van a 7.fejezet :) Nagyon-nagyon szeretném Nektek megköszönni,hogy az oldal látogatottsága tegnap átlépte a 1000-et! Aminek én igazán örülök,mivel 2 héttel ezelőtt hirdettem meg először az oldalt,és 2 hét alatt 1000 látogató...fogalmam sincs,hogy ez jónak számít-e,mindenesetre én nagyon boldog vagyok! :)) Köszönöm^^ Lesz egy kis meglepetésem számotokra(majd vasárnap kiderül,hogy mi az)! Addig is jó olvasást! :))

-Cumberland utca...ezt keressük?-nézett rám Ryan.
-Nem-sóhajtottam. Már egy ideje barangoltunk az utcák között,de egyszerűen nem találtuk meg az Alderney utcát. Ennyire elmentem volna? Ennyire messzire? Érdekes. Pedig olyan rövid időnek tűnt az egész. És kifejezetten jól esett sétálgatni a nyugodt utcákon gyönyörű napsütésben,zenét hallgatva.
Befordultunk a következő utcán. És a következőn. Meg a következőn.
-Oké,most már komolyan felhívom Ellát-nyögtem,mert a lábaim szó szerint le voltak rohadva. Őszintén csodálkoztam,hogy eddig még nem keresett Hannah anyukája,mivel már legalább másfél órája léptem ki a kapujukon.
-Nee,nem kell! Nézd,ott egy srác, megkérdezzük őt! Hátha tudja,hol van az utcád!-és egy szürke pulcsis fiú felé sietett,aki nekünk háttal állt. Mivel nem nagyon volt más választásom,Ryan után siettem.
-Hé,bocs,nem tudod,hogy hol van az az Alderney utca?-szólította meg a fekete hajú fiút,aki erre megfordult. Mivel Ryan lábai kétszer olyan hosszúak,mint az enyémek,épp addigra értem oda. És ott állt előttem. Zayn. Hiába viselt napszemüveget-gondolom,ez valamiféle álca lehet,hogy a rajongók ne ismerjék fel és ne rohanják le-könnyen felismertem. Levette a szemüvegét,és meglepődve fürkészte arcomat. Szemöldökei összeszaladtak a meglepődöttségtől. Csodálkozott,hogy én mit kereshetek ott. Majd Ryanra nézett.Tekintete nem volt túl barátságos. Ryan ebből mit sem vett észre. Ugyanolyan kérdő tekintetet vágott,mint az előbb.
-Szia,Zayn!-köszöntem halkan. Kicsit furcsa szituáció volt, elég kellemetlenül éreztem magam. A feszültség ott vibrált a levegőben. Vajon ki miatt?
-De,tudom-válaszolta Zayn,mit sem törődve a köszönésemmel.
-Nagyszerű! Akkor el tudnád nekünk magyarázni?-kérdezte Ryan.
-Nem szükséges-rázta meg fejét Zayn,majd rám nézett-hazakísérem.
Nagyot nyeltem. Ahogy rám nézett,az-szokás szerint-nagyon titokzatos volt. De amit mondott...ahogy mondta...Nehéz volt neki ellenállni..."hazakísérem"...ez az egyszerű szavacska olyan hatalmas erővel bírt,hogy pillangó barátaim rögtön életre keltek.
-Mi? Nem,nem,inkább mondd el,merre kell mennünk! Majd én hazakísérem-válaszolta idegesen a szőke,izmos srác. Nem tudhatta,hogy ismerjük egymást. Úgy látszik,nem hallotta,ahogy Zaynnek köszöntem.
-Ryan,ismerem ezt a fiút. Tudom,ki ő-mondtam halkan. Olyan halkan,hogy a fiúk alig hallották meg. Inkább egymással voltak elfoglalva.
Ryan először kérdő tekintettel nézett rám,aztán Zayn-re,majd lassan bólintott.
-Hát,jó. Akkor,remélem,még találkozunk-mosolyodott el.
-Én is-biccentettem. Kijelentésemre a fekete hajú bandatag furcsán méregetni kezdett.
-Szia,Thimi!-intett-Szi...szia...-préselte ki ajkai között a szót oly nehezen Ryan. Ezt Zaynnnek intézte. A fiú nem törődött vele,megfordult,és arra várt,hogy elindulhassunk.
-Szia,Ryan!-integettem vidáman az egyre távolodó alak után.
-Köszönöm,hogy segítettél!-kiabáltam.
-Ugyan,nincs mit!-legyintett Ryan,és befordult a következő utcára.
Hálásan néztem utána,majd elindultunk. Egy ideig némán sétáltunk egymás mellett,amit nem nagyon értettem,miért. Már kezdtem unni a csendet,de nem tudtam,hogy mégis mit mondhatnék,szóval azzal szórakoztam,hogy átugrottam a járda repedéseit. Zayn rám nézve halványan elmosolyodott,és kérdésre nyitotta ajkait:
-Hol voltál?-tette fel a kérdést,amit-úgy tűnt-már nagyon rég fel szeretett volna tenni. Hangjában aggodalom csengett. Vagy csak én vagyok süket?
Megvontam a vállamat:
-Erre-arra.
Mivel úgy tűnt,ezzel a válasszal nem elégítettem ki Zayn kíváncsiságát,tovább folytattam:
-Elmentem sétálni,egyedül,és eközben zenét hallgattam. One directiont-mosolyodtam el,mert reméltem,örülni fog ennek,de nem reagált semmit,így folytattam-és annyira beleéltem magam a számokba meg a dúdolgatásba,hogy egy idő után nem figyeltem,merre megyek. Aztán egyszer csak feleszméltem,és rájöttem,hogy elvesztem.
Zayn felnevetett:
-Ügyes vagy!
-Jól van,na...Életemben először járok Londonban!-magyaráztam indulatosan.
A fiú csak megvonta a vállát.
-Egyébként is,részben Te is tehetsz arról,hogy elvesztem!
Zayn amolyan 'Mi a francról beszélsz?' tekintettel felhúzta a szemöldökét:
-Mi a francról beszélsz?-kérdezte. Na,ja. Valahogy sejtettem,hogy ezt gondolja.
-Mivel a ti számaitokat énekeltem olyan lelkesen,hogy elvesztem. Ha rossz számaitok lennének,akkor ez nem történt volna meg-próbáltam mondani komoly fejjel,de mindketten elnevettük magunkat.
-Ezt most bóknak veszem-bólintott Zayn,és úgy tűnt,már nincs olyan rossz kedve.
-Itt is vagyunk-mondta a srác,és megállt Hannah-ék háza előtt,majd kinyitva a fehér kaput előre engedett.
-Köszönöm,hogy hazakísértél!-mondtam boldogan. Végre! Végre leülhetek!
-Szívesen-mondta. Megállt a fehér kapu mellett,és mélyen a szemembe nézett,azzal a tipikus Zayn-tekintettel. Én kicsit(nagyon) zavarba jöttem,ezért egy,a lábam előtt heverő követ kezdtem rugdosni,és azt bámultam. Zayn jól tudja,hogy a tekintetével mire képes. Nagyon jól tudja,és előszeretettel alkalmazza. Engem ugyanis meg tud vele ölni,annyira elolvadok tőle.
Idegességemben a kelleténél nagyobbat rúgtam bele a kőbe,így az Zayn sípcsontjának ütődött. Ő semmi jelét nem mutatta annak,hogy érzett volna ebből valamit.
-Focizni szeretnél?-nézett rám csodálkozva.
-Öö...nem..én...izé...most...azt hiszem...szóval,jóéjt!-hadartam,és 180 fokos fordulatot véve felszaladtam a lépcsőn,majd besiettem az ajtón. Illetve,besiettem volna,ha nem lúzerkedtem volna még egy sort. Ugyanis hamarabb akartam bemenni az ajtón,mint ahogy lenyomtam a kilincset. Így ügyesen nekiütköztem az ajtónak. Hallottam,ahogy a hátam mögül valaki halkan felhorkan. Szerintem Zayn próbálta visszafojtani a röhögést. De jó! A rák színéhez hasonlító fejjel sietősen becsuktam magam mögött az ajtót,majd annak támaszkodva halkan felsóhajtottam. Megérkeztem. Sebtében köszöntem Ellának,aki még mindig a konyhában volt. Égett szag csapta meg az orrom. Szegény anyuka nem egy konyhatündér. De legalább próbálkozik. Az is valami.
Szélsebesen felsiettem a lépcsőn,bementem a szobámba,és ledőltem a pihe-puha ágyikómra. Hmm,furcsa. Nem gondoltam volna,hogy egy egyszerű(nek tűnő) délutáni séta mennyiféle bonyodalmat okozhat. Először is elvesztem a nagy Londonban,aztán találkoztam egy kedves,helyes fiúval,aki próbált útbaigazítani-nem sok sikerrel-,aztán meg Ryan és Zayn találkozása...nem értem őket. Miért volt olyan ellenszenves Zayn számára Ryan? Tett valamit ellene? Bántotta őt? Hiszen nem is ismerte még a fiút! Ha megismerné,megtudná,hogy jófej. Miért ítélkezik felette? Miért? Miért,Zayn? Ha amiatt viselkedtél úgy...nem,az nem lehet. De ha mégis? Tudd,hogy nincs okod féltékenykedni. Nekem Te vagy az egyetlen...*"and you have always been the only one I wanted" 


*Az egyetlen maradsz mindig,akit akartam
Everything about you

6.fejezet-London utcáin

Üdv!:)
Meghoztam a következő,6.fejezetet,amelyben...történni fog valami :D Mivel többen írtátok, hogy szerintetek nem szükséges ez a kommentes dolog(x komment után jön egy új rész),ezért nem így lesz. A fejezeteket úgy fogom hozni, ahogy az időm megengedi :) Nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!  ;)

Hannah szemszöge:
-Jó reggelt!-köszöntem az asztalnál ülő fiúnak. Bár nem volt annyira jó. Mindketten nagyon fáradtak voltunk az éjszaka miatt.
-Reggelt!-biccentett Harry,mire barna,göndör fürtjei megrezzentek. Ó,azok a fürtök! Azok a szemek! Az a mosoly!
-Hogy lehet, hogy máris ébren vagy?-kérdeztem,mivel rajta kívül az összes fiú még mélyen szundított. Harry eddig a kávéját nézegette,de ahogy leültem-vele szemben,természetesen-felnézett rám.
-Találkozok az egyik barátommal-válaszolta.
-Értem-bólintottam. A Harry-vel való beszélgetéseink mindig is furcsák voltak. Amikor az összes bandatag velünk volt,simán el tudtam vele bármiről beszélgetni,de ha a sors úgy hozta,hogy csak ketten legyünk egy légtérben,teljesen megváltoztam. Nem tudtam önmagam lenni,nem tudtam magamat adni;féltem,hogy valami hülyeséget mondok.
-És kivel?-kérdeztem tőle. Nem biztos,hogy sok közöm van hozá,de a kíváncsiság iszonyúan mardosott. Muszáj volt megtudnom,hogy életem szerelme kivel találkozik. Féltem,hogy esetleg nem egy hímneművel ejt találkát.
Összevont szemöldökkel nézett rám. Úgy látszik,hülyeséget kérdeztem. Túl tapintatlan voltam. Vagyis,nem mintha olyan titkos dolog lenne,hogy kivel találkozik,de a kérdésem olyan volt,mintha azt nem én,hanem az anyukája tette volna fel. Túl sok dolgot akartam tudni vele kapcsolatban.
-Úgy sem ismered-rázta meg a fejét,majd így folytatta:
-De ha annyira tudni akarod,Gemmának hívják a lányt-mondta,és az utolsó szót kissé megnyomta. Ahha. Szóval,érezte, hogy nem csupán egy egyszerű,kíváncsi baráti kérdést tettem fel.Gemma. Gemma egy lány,aki olyan mázlista,hogy Harry-vel találkozik! A megérzésem beigazolódott. A francba is! Lehet,hogy ha nem lett volna semmilyen megérzésem,nem lánnyal találkozna! A francba is ezekkel a hülye megérzésekkel! A francba is Gemmával!
Harry hangja idegesen csengett. Elég morcosnak tűnt a fiú,úgyhogy úgy döntöttem,az lesz a legjobb,ha inkább csöndben maradok.
-Sziasztok!-köszönt Thimi,és odaült mellém. Elvett egy kiflit,töltött magának kakaót,és közben énekelgetett:
-Hey,I just meet you.And this is crazy! But here's my number,so call me maybe(Hé,csak most találkoztunk. És ez őrület! De itt a számom,szóval talán felhívhatnál.)
-Kinek a hívását várod?-kérdezte tőle Harry. Pff. Mi az,hogy Thimi iránt érdeklődik? Mi? Mi ez? Hozzám meg egy tetves kérdést nem tud intézni! Thimit még csak fél napja ismeri,engem meg több,mint 1 éve!
Thimi válaszul csak megvonta a vállát:
-Nem tudom. Egy fiúét.
És ezután csöndben telt a reggelizés. Miután elkészültünk,anya elvitt minket a sulimba,mivel ma elkezdődnek a programok. De nem tudtam figyelni. Egész délelőtt azon járt az agyam,hogy mi baj lehet velem. Csúnya vagyok? Béna? Lúzer? Ostobaságokat beszélek? Mi baj van velem? Mit nem szeret bennem Harry? Miért nem szeret?

__________________________________________________

-Nekem most mennem kell-köszöntem el Thimitől két puszi kíséretében.

-De biztos,hogy elleszel?-kérdeztem sokadjára.

-Hannah,ne aggódj,minden rendben lesz!

-Hát,jó. Akkor én mentem. Majd este találkozunk,szia!-és lenyomtam a kilincset,majd kisiettem az ajtón.

Timi szemszöge:

Na,most mi legyen?Mit csináljak? Van 2 és fél óra szabadidőm,ugyanis Hannah-nak el kellett mennie atlétika edzésre. Nagyon sajnálta,hogy itt kell hagynia egyedül,de én megnyugtattam,hogy nem fogok unatkozni. Olvassak? Nem,ahhoz nincs sok kedvem. Beszéljek anyával?Este ráér. Nézzek tv-t? Felejtős. Így inkább úgy döntöttem,hogy elmegyek sétálni. Csak ide,a környékre. Tudom,kissé merész ötlet,de miért ne? Úgyis csak nagy,híres épületeket láttam. Kíváncsi vagyok egy egyszerű,átlagos londoni  utcára. Ha pedig véletlen eltévednék,felhívom Ellát,Hannah anyukáját,hogy jöjjön értem. Nem lehet baj.

-Ella,én most elmennék egy félórára sétálni,jó? Csak ide,a környékre-kiabáltam a konyha felé.

-Rendben van,drágám. Ha valami baj lenne,hívj!-jött ki a konyhából a nő,lisztes arccal. Gondolom,a vacsorát készíti. Ojjaj.

Ahogy kiléptem az ajtón,örömmel szívtam be a halványan sütő napsugarakat. Gyönyörű délután volt. Nyugodt,békés. Nem volt nagyon meleg,enyhe szellő fújdogált. Úgy döntöttem,hogy sétálás közben zenét hallgatok. Betettem a fülembe a fülhallgatót,és kiválasztottam az egyik listát. Csupa One direction szám. Becsuktam magam mögött a fehérre mázolt kaput,és elindultam. Mentem,mentem,mendegéltem,miközben halkan dudorásztam. Egyszer jobbra fordultam,aztán balra,aztán egyenesen,aztán megint jobbra,aztán egyenesen,aztán balra,aztán meg fogalmam sem volt,hogy merre megyek,de azt reméltem,hogy meg tudom jegyezni az utat. Csak sajnos egy idő után a zene annyira elragadott,hogy egyáltalán nem figyeltem az utat. Annyira,hogy egy biciklis majdnem nekem ütközött. Ezt sem vettem volna észre,ha hangosan nem kezdett volna el szitkozódni,majd kiabálni velem. Gyorsan bocsánatot kértem tőle,és nagy léptekkel befordultam a következő utcára. És akkor eszméltem fel,hogy gőzöm nincs,hol vagyok,hogy hogyan juthatok haza,mivel nem jegyzetem meg az utat. Ránéztem a telefonomra;már fél órája sétáltam,ki tudja,hány utcát mentem,ki tudja,hol lehetek.A kétségbeesés hamar úrrá lett rajtam, így Ellát tárcsáztam a telefonomon.Kicsöngött.Semmi.Az égvilágon semmi. Senki sem szólt bele. A huszadik kicsöngés után kinyomtam,és remegő kézzel süllyesztettem zsebembe a készüléket. Fogalmam sem volt,mit tehetnék. Nagyon megijedtem. A szívem szó szerint fájt,a kezem remegett. Itt vagyok,egy nagyvárosban. Londonban.Valahol. Valahol Londonban,egy 10 milliós városban! Elvesztem! Te jó ég! Mi lesz most? Mit csináljak? Idegesen kerestem az utca nevét,de nem találtam egy táblát sem. A szemembe könnyek gyűltek,az öklömet mérgesen összeszorítottam. Ne bőgj,Timi! Nyugi,nem lesz semmi baj. Biztosan megtalálnak. Ha más nem,akkor a rendőrség. Haha. Ez nem túl biztató.Idegesen ide-oda kapkodtam a fejemet,mikor valaki megkopogtatta a vállamat. Megpördültem,és egy szőke hajú,kék szemű fiúval találtam szemben magam.Haját a szellő lágyan fújdogálta. Szürke atléta feszült izmos felsőtestén,és rövid sortot viselt edzőcipővel.

-Minden rendben van?-kérdezte összevont szemöldökkel.

Félig könnyezve megráztam a fejemet.

-Nem egészen. Elvesztem-nyögtem kétségbeesetten,mire a fiú elmosolyodott.

-Elvesztél?Hogyan?

-Hát,elmentem sétálni,és elvesztem-vontam meg a vállam.

-Nem tudod,hol laksz?-kérdezte. Inkább meglepődött volt,mint gúnyos.

-Hát,izé...nem nagyon-mondtam végül.

-Cserediák vagyok itt,Londonban,és egy kis időre elmentem sétálni,de az utat nem figyeltem,és most,szóval,izé...nem tudom,hova kell "hazamennem".

-Értem. Hát,ha akarod,segíthetek neked megtalálni az otthonodat-mondta.

-Azt nagyon megköszönném-bólintottam.

-Ja, egyébként Ryan vagyok-mutatkozott be.

-Timi-mondtam.

-Thimi-ismételte,majd vállat vont-Oké. Szóval,melyik utcát keressük?

-Alderney.

Arckifejezése nem sok jót sejtetett.

-Hát,fogalmam sincs,hogy hol lehet,de majd megtaláljuk.Gyerünk!-mondta,és elindult egyenesen az utcán. Szavai nem voltak túl megnyugtatóak. Nem hazudott: fogalma sem volt,merre kell menni,hol kell keresni az utcát. Ráadásul egy idegen volt. Egy idegen srác,akit 2 perce ismerek. De a gondolat, hogy legalább nem egyedül veszek el,kicsit megnyugtatott,úgyhogy nagy léptekkel a fiú után siettem.

5.fejezet-Szórakozás a srácokkal

Halihó!
Meghoztam az 5.fejezetet,ami szerintem igen izgalmasra sikeredett ;) Csak hogy jobban érthetőbb legyen a dolog, a magyarul elhangzó szavakat félkövér betűtípussal írtam! Köszönöm az előző részhez érkező megjegyzéseket;örülök,hogy tetszik,amit csinálok. Egy ideig újra visszavezetném,hogy x komment után jönnek a fejezetek, hogy ösztönözzelek Titeket arra,hogy bátran nyilvánítsátok ki a véleményeteket! Szóval,6 komment után jön a 6. fejezet. Csak Rajtatok múlik!Hajrá! A fejezethez pedig jó olvasást! :)

Miután a srácoknak nagy nehezen sikerült lehiggadniuk(csupán 20 percbe telt),leültünk a kanapéra. Liam,Zayn,én,Hannah,Harry,Louis és Niall. Így ültünk heten egymás mellett,nyomorogva.
-Na,mit nézzünk?-kérdezte Lou,miközben felpakolta a lábait a szemközti asztalra.
-Négyen egy gatyában. Mi azt választottuk ki-válaszoltam.
-Mi?-kérdezett vissza Louis, mintha nem hallotta volna tisztán a válaszomat. Még a kezét is a füléhez emelte.
-Halálos iramban?-kiáltotta.
-A-a-ráztam meg a fejem-Négyen egy gatyában.
-Szóval Halálos iramban-bólintott Louis.
-Négyen egy gatyában-válaszoltam vigyorogva. Direkt szívatott.
Feleletem után megvonta a vállát,és azt mondta:
-Furcsa,hogy két lány a Halálos iramban akciófilmet szeretné nézni,de ti tudjátok...
-NÉGYEN EGY GATYÁBAN!-kiállottam,és elnevettem magamat. Nem fogom hagyni,hogy valami lövöldözős hülyeséget nézzünk. Nem,nem.
Louis mosolyogva nézett rám. Szerintem valami olyasmit gondolhatott, hogy nem fogunk egy hülye,lányos filmet megnézni. Én meg úgy gondoltam,hogy nem fogunk valami lövöldözős,fiús filmet megnézni. Halkan felsóhajtottam. 2 lány,5 fiú. Esélytelen. A fiúk nem akarják majd az általunk kiválasztott filmet nézni. Ők fognak nyerni. Ne már! Utálom a filmekben a vér és a harc látványát. Nem tudom egyszerűen nézni,ahogy az emberekből szájából kifolyik a vér,és...ááá,kiráz a hideg a gondolattól!
Míg Hannah a fiúkkal vitázott azon,hogy mit nézzünk,én csendben ültem a kanapén, és kissé kínos volt,hogy  mindenki beszélgetett,kivéve engem. Ott ültem,totál bénán,egyedül. 5 perc után már majdnem felálltam,hogy kimenjek a mosdóba(valójában nem kellett,de valamit muszáj volt csinálnom),de megszólalt a telefonom. "From the moment I meet you,everything change..." Egy One direction dal volt a csengőhangom. A dal hallatára mindenki a telefonom felé kapta a fejét,és Liam elkezdte dúdolgatni a szólóját. A kijelzőre pillantottam. Anya keresett.És ekkor jutott eszembe,hogy megérkezésem óta még nem is beszéltem vele! Nagyon ideges lehetett,teljesen jogosan. Ó-ó.
-Szia,Anya!-vettem fel a telefont. Hat szempár szegeződött rám.
-Timi! Végre felvetted azt az átkozott telefont!Már ötször kerestelek! Mi van veled? Mit csinálsz? Hol vagy?Ugye,nincs semmi baj?
-Anya,anya nyugi! Minden rendben van. Sajnálom,hogy nem vettem fel,csak...csak tegnap iszonyatosan fáradt voltam,ma pedig város nézni voltunk Hannah-val. Hannah a cserediákom. Nagyon rendes,és a családja is az.
-Értem,drágám,de igazán figyelhetted volna a telefonodat! Nem gondoltad,hogy keresni foglak? De,biztosan! Még egy SMS-t sem írtál!
-Tudom,anya,és nagyon sajnálom,de nem volt rá időm...-válaszoltam feszülten. Anya ideges volt. Nagyon aggódott értem,mert nem vettem fel a telefont,és mert nem kerestem.
-Hát...legközelebb legyen időd!A családodra mindig kell időt szánni! Többet nem engedlek el sehova,ha így viselkedsz!
Felsóhajtottam. Ez azért kissé túlzás,nem? Ha bármi bajom történt volna,a kísérő tanárok úgyis értesítették volna a családomat.
-Nem is értelek,drágám! Mi vagyunk a legfontosabbak számodra,nem?
Körülnéztem a szobában. A beszélgetést mindenki abbahagyta,csak engem néztek.Mind a hatan. Döbbent arccal,nyitott szájjal. Azt hiszem,nem hallottak még magyar szót.
-NEM?-kérdezte szinte ordítva anyukám. Eltartottam a fülemtől a telefonomat. Ha ideges,igazán kíméletlen,bárki előtt leéget.
-De...de figyelj,anya,most le kell tennem,mert...mert vacsizáshoz készülünk,és nem szeretnék elkésni...
-Hiszen alig beszéltünk még!
-Tudom,tudom,de muszáj,anya. Nem akarok rossz benyomást kelteni a fogadócsaládomra azzal, hogy elkésem.
-De...jajj,kislányom!
Anya szaggatottan felsóhajtott.
-Hát,jó. De holnap mindenképp keress!
-Megígérem,hogy este felhívlak. Na,most már tééényleg mennem kell. Oké,vigyázok magamra. Puszi,szia!-és kinyomtam,majd a zsebembe tettem a telefonom. Ránéztem a többiekre.Kedvesen mosolygó vagy döbbent arcokat kaptam válaszul.
-Mondj valamit!-kérlelt csillogó szemekkel Harry.
Értettem,mire célzott.
-De mit?-vontam meg vállamat.
-Bármit!-válaszolta lelkesen Zayn,és a szemembe nézett. A szemei...teljesen elbűvöltek. Azok a mogyoróbarna szemek!Gyönyörűek voltak. Az arca sem különb...hogy lehet valaki ennyire helyes? A felzselézett,fekete haja. Szexi. A kicsit rossz fiús beütése,a karkötői,a hangja,ő maga...elbűvölő. Ahogy néztem rá,egy olyan dolog jutott eszembe,ami...furcsa volt. A pillangók a hasamban életre keltek,és hangosan csapkodni kezdtek. Csak reméltem,hogy rajtam kívül más nem hallja őket. A kérésén gondolkoztam.Nem voltam biztos abban,hogy azt mondjam,amire először gondoltam. Ez hülyeség. Megőrültem. Tiszta hülye vagyok! Megfogadtam,hogy nem lehetek belé esve.  És ehhez akartam tartani magamat. De... ahogy ránéztem,ezt lehetetlennek tűnt teljesíteni. Csak most! Most,egyszer vétkezhetek. Egyetlenegyszer.Többet nem fogok. Nem is fog érdekelni. Kiszeretek belőle.De csak most, csak most hagyj mondjam ki,ami bennem van,amit annyira mondani szeretnék!
-Szeretlek-nyeltem nagyot,és próbáltam nem elvörösödni. Tudtam,hogy úgy sem érti,egyikőjük sem értheti,de mégis...ugyan egy másik nyelven mondtam,amit ő nem érthet,de...Te jó ég! Mit mondtam én!
-Szérétlék-ismételte utánam,és még mindig a szemembe nézett. Na jó. Ott haltam meg. Az elveim, hogy nem szeretek belé, hogy ki szeretek belőle, hogy nem is fog érdekelni,hogy ő egy senki számomra...egyszerre mind odavesztek. Meghaltak. Elvesztek bennem. De egyáltalán nem érdekelt. Csak az,amit mondott. Ugyan nem tudta,hogy ez a szó milyen csodálatosan nagy jelentőséggel bír,de... ahogy mondta,az felbecsülhetetlen volt! Szerelmet vallott nekem!
-És az mit jelent?-kérdezte Harry ámult arckifejezéssel.
-Azt,hogy ideje lenne filmet néznünk-rögtönöztem nevetve. A többiek csak mosolyogtak. Vicces volt a jelenet. És...romantikus...legalábbis számomra,az egyedüli emberre,aki értette,mit beszélünk.

_________________________________________________

-Na,most már ideje lenne aludnunk-mondta Hannah,este 11 körül.

-Mi holnap korán kelünk,ugyanis kezdődnek a programok a sulimban,és jó lenne végre többet aludni 5-6 óránál-magyarázta nekem és a srácoknak. Hannah ágyán ültünk,mindannyian,és beszélgettünk. Végül is azt az akciófilmet néztük meg,Louis kikönyörögte. Nem volt olyan borzalmas,rosszabbra számítottam. Most pedig itt ültünk,1 órája,és beszélgettünk.

-Egyetértek-bólintottam,és felálltam az ágyról,mire Louis rámutatott a pizsamámon szereplő mesefigurára,Phineasra.

-Nekem ő a kedvencem!-lelkendezett,mire elmosolyodtam.

-Nekem pedig Kacsacsőrű Kerry-válaszoltam. Miután kiderült Louisról,hogy őrült nagy P&F fan, sokat beszélgettünk a meséről. Hihetetlen,hogy 20 évesen meséket néz. Khm... mondom én ezt a magam 17 évével.

-Jó éjszakát!-köszöntünk el egymástól,majd bementem a szobámba.Gyorsan betakaróztam a paplannal,elég hideg volt a házban(az angolok nem nagyon fűtenek),majd lehunyva a szemem egy fiú karjaiban képzeltem el magam. A képzeletemben fáztam,mert erősen fújt a szél. A fiú odaadta a pulcsiját. Lassan,finoman átkarolta a derekamat,és magához húzott egyik kezével. A másikkal megsimította az arcomat. Mélyen a szemembe nézett,elmosolyodott,és...megcsókolt. Azt hiszem,nem nehéz kitalálni,hogy ki volt az a fiú.

_________________________________________________

-Thimi,Thimi,ébredj!-rázta meg valaki a kezem.Nem nagyon értettem,hogy mi van;félálomban voltam. Sóhajtva feltápászkodtam az ágyamban,és megdörzsöltem a szemem. Akkor fogtam fel,hogy felébresztettek. Zayn állt előttem,és aggódó arccal nézett rám. Mellette állt a többi bandatag is.
-Mi az?-ásítottam nagyot. Furcsa volt,hogy az éjszaka közepén ott álltak a szobámban,ráadásul  fel volt kapcsolva a villany.
-Hannah eltűnt!-közölte kétségbeesetten Harry.
Összeráncoltam a szemöldökömet. Mit mondott? Annyit értettem,hogy Hannah,meg hogy eltűnt. Hannah eltűnt. Ahha. Hannah eltűnt...Te jó ég! Hannah eltűnt!-kapcsoltam.
-Mi? Mi az,hogy eltűnt?
-Nincs a szobájában-suttogta Liam.
Ledermedve néztem rájuk. Mi az,hogy nincs a szobájában? Gyorsan kipattantam az ágyamból,és átrohantam a lány szobájába. Felkapcsoltam a villanyt,és döbbenten néztem az üres ágyra. Tényleg nem volt ott. Vajon hol lehet?-tanakodtam.
-Mikor vettétek észre,hogy nincs a szobájában? Miért kerestétek őt?-kérdeztem riadtan.
-Miután ti lefeküdtetek,mi még sokáig beszélgettünk,kb. 2 órát-magyarázta Louis-és akkor jöttünk rá,hogy nincs ágyneműnk. Mivel Hannah szülei egy ismerősükkel találkoznak és náluk is alszanak,Hannah-tól szerettünk volna párnát meg paplant kérni,de nem találtuk meg.
-Jajj...a ház többi részében már kerestétek?-kérdeztem aggódva,és beletúrtam a hajamba.
Megrázták a fejüket.
-Még nem.
-Akkor irány a nappali.
És elkezdtük keresni Hannah-t. Megnéztük a fürdőszobát,a nappalit,az étkezőt,a hálószobákat, Niall még a hűtőbe is benézett(bár gyanítom,nem Hannah-t kereste),majd teljesen kétségbeesetten lehuppantam a kanapéra.
-Most mit csináljunk? Hol lehet? Mit csinál? Mi van,ha elrabolták? Ha betörtek ide,és elrabolták?Ha bajban van?-kérdeztem,és pár könnycsepp legurult az arcomon. Zayn gyorsan odaült mellém,és átkarolta a vállamat.
-Nyugi,nincs semmi baj! Nem törhettek be ide,azt hallottuk volna-magyarázta,és akár mennyire is kétségbe voltam esve,a hangja,az arca,ami oly közel volt hozzám,a karja,ami a vállamon pihent...melegséggel töltött el. Aztán rájöttem hogy kicsit furi,hogy Hannah eltűnt,én meg teljesen el vagyok olvadva Zayntől,ahelyett,hogy a szőkeség keresésével foglalkoznék.
-De..hívjuk a rendőrséget!-mondtam komolyan,azonban Liam megragadta a karomat.
-Nem hívhatjuk a rendőrséget!
-Miért nem?
-Mert...mert a szülei nagyon ki lennének borulva,és minket hibáztatnának Hannah eltűnésért.-válaszolta. Elgondolkoztam azon,amit mondott. Valószínűleg tényleg minket vonnának felelősségre,hiszen nekünk kellett volna rá vigyázni...mi tehetünk arról,hogy eltűnt. Te jó ég! Vajon hol lehet most? Mi van,ha mégis elrabolták? Ha szörnyű körülmények között tartják? Ha nem kap enni? Mi van,ha...ha...nem,nem,biztosan él még,és jól van, és nem lesz semmi baj,és...és ekkor Louis megragadta a két kezemet,Harry megfogta az egyik lábamat,Liam a másikat,Zayn befogta a számat,Niall pedig elkezdett csikizni,én pedig őrülten ficánkoltam,rúgtam a lábaimmal,ahogy csak tudtam, kapálództam a kezeimmel,ahogy csak bírtam,nyalogattam Zayn ujjait. Mi történik most? Ezek megőrültek! Mit csinálnak? Hova visznek? Próbáltam kiszabadulni a fogásukból,de lehetetlen volt. Úgy vittek át  a nappalin,mint egy túszt. Mit akarnak csinálni? Nagyon rémült voltam. Ezt most miért csinálják? Muszáj volt valamit tennem,hogy végre elengedjenek,ezért jó erősen megharaptam Zayn ujját.
-Aú! Mi a francot csinálsz?
-Mi történt?-kérdezte Harry.
-Megharapta az ujjam-rázta meg Zayn a kezét,majd felnevettek mind az öten. Ők poénosnak tartották ezt. Hát,én már kevésbe.
-Mit csinált...-kezdtem volna,de Zayn befogta a számat.
-Majd kiderül-és huncutul rám mosolygott. Én pedig majdnem szívrohamot kaptam,mikor megláttam,mit terveznek csinálni. Kivittek a hátsó ajtón,és közelíttek a...a...a medence felé!Na,ne! Ezt nem gondolhatják komolyan! Ilyen hidegben! Ezek megőrültek! Aggódva néztem rá a csuromvizes Hannahra,aki a medence szélébe kapaszkodva figyelte az eseményeket. Szóval őt is megszívatták. Nézzük a jó oldalát a dolognak: legalább előkerült cserediákom. De akkor,mikor már a medencétől pár méterre voltunk,nem nagyon tudtam pozitívan gondolkozni.
-Egy...-és meglendítettek a fiúk. Szóval zsip-zsuposot játszunk. Hurrá.
-Kettő...- én pedig rémülten néztem a medencére.
-Há...rom!-és eldobtak. Az egész pár másodperc alatt zajlott le. Először még a levegőben szárnyaltam,mint egy madár,majd a vízben nagyot csattanva érkeztem a medencébe,ami 3-4 méter mély lehetett. Nagyjából a  medence közepére érkeztem,majd miután sikerült a víz felszínére jutnom-bár gondoltam arra is,hogy eljátszom, hogy nem jövök fel a víz felszínére,de az túl morbid lett volna-kiúsztam a medence szélére. A fiúk pedig a hasukat fogva röhögtek.
-Ez rohadt nagy volt!-ordította Niall,miközben videózott(???). Mérgesen próbáltam kikászálódni a vízből,de a bedobásom miatt a medence körüli csempe is tiszta víz volt,és mivel a vizes csempén nem nagyon lehet megtámaszkodni,megcsúszott a kezem,és visszazuhantam a medencébe. A víz alatt is hallottam, ahogy még jobban nevetnek a többiek. És akkor eldöntöttem, hogy nem csak én fogok kétszer fürödni. A-a. Az nem lenne korrekt. Óvatosan jöttem ki a vízből-figyelve ezúttal arra,hogy ne essek vissza a medencébe-,és egyenesen Zayn felé közelítettem. Mérgesen megálltam előtte és belebokszoltam a hasába;ahogy csak tudtam,úgy ütöttem-de ez semmit sem ért,mivel befeszítette a hasát,és csak röhögött. A medence felé kezdtem tolni minden erőmből. Toltam előre,toltam,toltam,ő pedig finoman ellenkezett csak,majd a medence szélénél megállt,és visszafordult. Ujjait testét toló csuklóm köré fonta,és a szemembe nézett.
-Úgysem fog sikerülni-suttogta,enyhe gúnnyal a hangjában.Csak szeretnéd,hogy ne sikerüljön-gondoltam. Az elbizakodottságát kihívásnak vettem. Megeresztettem egy félmosolyt,és azt mondtam:
-Gondolod?-és kezeimet mellkasára helyeztem.Azon kívül,hogy próbáltam nem egy rák színére hasonlítani,minden erőmet összeszedtem,és megtoltam. Ő kezeivel próbált ellenkezni,de már késő volt. Hatalmasat csattanva megérkezett a medencébe. Kicsit megijedtem,mert ez nem volt tőlem túl kedves húzás,de aztán eszembe jutott, hogy ők ugyanezt csinálták velem,csak még be is ijesztettek Hannah eltűnésével. Attól is féltem,hogy Zayn nem jut fel a víz felszínére időben,de szerencsére hamar feljött.Kiköpte a szájába került vizet, megdörzsölte a szemeit,beletúrt sötét hajába,és elmosolyodott:
-Te aztán nem vagy semmi!
Én pedig csak megvontam a vállamat. A többi One directionös srác nevetve megtapsolt,majd miután őket is sikerült betuszkolni a medencébe(Louis azt próbálta beetetni velem,hogy sellő,ezért ha egy csepp víz hozzáér,akkor átváltozik,és nem szeretné,ha látnánk az uszonyát),de nagy nehezen azért sikerült. 2 órán át voltunk ott.Kicsit hideg volt,de hogy felmelegedjünk, először fogócskáztunk-a vízben-,aztán meg fogócskázás közben beszélgettünk,végül fogócskázás közben énekeltünk. Mikor jöttem volna ki a medencéből,Zayn felém nyújtotta a karját,és kisegített onnan. Alig fél méter volt köztünk; feszengve éreztem magam,kapkodva vettem a levegőt.
-Köszi-nyögtem.
-Nincs mit-bólintott,és azt hiszem.még szeretett volna mondani valamit,de Louis odajött hozzánk,és átkarolta Zaynt.
-Ez az este nagyon állat volt! Kéne több ilyen!
Én csak mosolyogtam. Zayn titokzatosan rám nézett,és azt felelte:
-Igen. Fergeteges volt.

4.fejezet-Találkozás a bandatagokkal

Sziasztok! :) Mérhetetlenül örülök a kommenteiteknek,az egyre növekvő látogatottságnak,és a 2 rendszeres olvasónak! <3 Meghoztam a következő fejezetet,amelyben egy kicsit Zayn szemszögéből is láthatjuk a dolgokat... A részlet,amit pár napja közzé tettem elvileg ebben a fejezetben lett volna,de úgy alakult,hogy csak a következőben lesz. Remélem,tetszeni fog! Jó olvasást, hamarosan jön a következő fejezet! ;)

Zayn szemszöge:
Miután Thimi,Hannah és Ella leléptek,a tükör elé ugrottam. Beletúrtam fekete hajamba,és belenéztem a tükörbe. Na,ki ez a szexi srác?Csak nem én?Dee, bizony! Oké,Zayn,fogd be,ne egózz. Ki tudja...lehet,hogy nem is jövök be a lánynak. Kerülte a tekintetemet. Bár lehet,hogy csak félénk. Vagy rájött,hogy ki vagyok,és megilletődött. Vajon rajongó?Szeret minket,a One directiont? Ismer egyáltalán? Bejövök neki? Mondjuk,amikor mélyen a szemébe néztem-azokba a gyönyörű szemekbe!-,elvörösödött. Lehet,hogy van esélyem. Szép lány. És kedvesnek tűnik. Az akcentusa pedig aranyos. Állítólag nekem is van akcentusom. Király. Így még vonzóbb vagyok. Bár ennél vonzóbbnak már nehéz lennem...na,csak poénkodok.
Egyébként hány óra lehet? Fel kéne hívnom Liamet,hogy ugorjanak be este. Kéne valami jó filmet nézni,jól jönne az egész napos munka után egy kis pihenő. A tegnapi koncert miatt most egy kicsit be vagyok rekedve,ami nem túl jó,mivel ma kezdjük el felvenni az új albumot. Eléggé ideges vagyok. A francba. Ne,ne!Légy erős,Zayn! A rajongókért! Nem...nem bírom ki...muszáj egyet szívnom...

Timi szemszöge:
London egyszerűen csodálatos!Simán el tudnám képzelni itt az életemet. Az emberek kedvesek,az épületek,az utcák gyönyörűek,a légkör barátságos. Csak az időjárás nem a legjobb;ma (is) elég borult volt az ég. Hannah-val először megnéztük a London-Eye-t,aztán a Buckingham-palotát(a palotaőrséget viccekkel hülyítettük,és az egyikük halványan elmosolyodott,ami teljesen feldobta a napunkat,mivel nekik minden áldott nap rezzenéstelen arccal kell állniuk), a Westminister-apátságot,a Tower-hidat,a Brit Múzeumot és a Beatles Múzeumot,aztán 3-4 nagy plázába is bementünk,ahol Hannah elég sok ruhát vásárolt(főleg magának),de nekem is vett egy masni díszítette szoknyát. Iszonyatosan fáradtak voltunk:10 órát voltunk talpon,Hannah ráadásul magassarkúban,úgyhogy igazi felüdülés volt leülni egy parkban a padra,és One directiont hallgatni. Hannah mutatott pár számot az új albumukról is. Nagyon tetszenek. Legalább 1 óráig voltunk ott,majd nagy nehezen elindultunk hazafelé.

______________________________________________________

-Mit szólnál,ha megnéznénk az Alkonyatot?-kérdezte az éppen lábkörmeit festő Hannah,miközben én a sonkás szendvicsemet majszolgatva olvastam egy újságban a One directionnel készült interjút. A vacsora cornish pastry volt-elvileg. Igazából nehéz volt meghatározni,hogy mit tartalmazott,mert a fele odaégett. Vagy szimplán sok fekete valami volt benne. Szóval nem nagyon vacsoráztam,csak tologattam ide-oda a furcsa rakást a tányéromon,és azt hazudtam,hogy nincs étvágyam. Pedig volt,de nem akartam evés után egy kis hányást is beiktatni. Bár valószínűleg a szörnyen romantikus,csöpögős film miatt ma este így is-úgy is taccsolni fogok.

-Már láttam, körülbelül tízszer-válaszoltam. Nincs semmi bajom a Twighlight sorozattal,de rengetegszer láttam már az összes eddig bemutatott részét-hála Flórának-;konkrétan előző hétvégén néztem meg negyedjére a Breaking dawnt.

-Akkor mit szólnál a Bosszúállókhoz?

-Nem-ráztam meg a fejem.

-Rossz tanár?

-Neem.

-Négyen egy gatyában?

Nem volt ismerős a film.

-Az milyen?

-Nagyon jó-vigyorgott Hannah. Szerintem örült neki,hogy végre valamelyik ötletét nem rögtön hurrogtam le. Kicsit ugyan bővebb kifejtésre számítottam volna,mert a nagyon jó elég szubjektív vélemény és nem árul el túl sokat a filmről,de végül is belementem.

-Oké,legyen-biccentettem.

-Akkor menjünk le a nappaliba,mert ott sokkal nagyobb a képernyője a tv-nek.

Miután lebattyogtunk a lépcsőn,Hannah készített két zacskó pop-cornt és limonádét. Amíg én a kanapén ülve tanulmányoztam a combjaimat(olyan dagadt vagyok,muszáj fogynom!),megszólalt a csengő,mire enyhén összerezzentem.

-Ki az?-kérdeztem Hannah-tól. Nem mondta,hogy vendégeket várunk.

-Fogalmam sincs-válaszolta,majd az ajtóhoz sietett,és kinyitotta.

-Hello,béjbi!-köszöntötte valaki az ajtóban álló lányt. Hannah felnevetett.

-Üdv,Lou! Ti meg mit kerestek itt?-kérdezte Hannah,és sorban "osztogatta" a puszikat,miközben egyre több srác vált számomra is láthatóvá, ahogy jöttek befelé az ajtón. A One direction. Hűha!

-Gondoltuk,a hosszú napunk után lazulunk veled egy kicsit,egy ilyen szép és jó fej lánnyal-kacsintott rá Niall.

-Arra gondoltunk,hogy nézhetnénk valami jó filmet-tette hozzá Harry. A fiú látványától Hannah elvörösödött,és a cipőjét kezdte bámulni. Biztos izgalmas lehet:) 

-Mi épp most választottunk egyet-hadarta Hannah,még mindig a cipőjét nézve.

-Ahha,jaja...de ki az a mi?-kérdezte Louis.

-Ö..izé..sziasztok-álltam fel végre a kanapéról,és a többiekhez siettem. Útközben ügyesen belerúgtam az asztal lábába,így halkan felnyüszítettem.

-Ki vagy te?-méregetett szúrós szemmel Louis. Kedves fogadtatás,mondhatom. A kérdésétől kicsit megrémültem,mert nem esett túl jól. A rémület,úgy látszik,kiült az arcomra is,mert Liam azt mondta:

-Hagyd már,haver,biztos Hannah barátnője-mondta,majd mosolyogva bemutatkozott:

-Liam vagyok.

-Tudom,ismerlek-nevettem fel. Ki ne ismerné?

-És te?-kérdezett vissza Niall.

Mielőtt még válaszolhattam volna,Zayn közbevágott:

-Hannah cserediákja-nézett rám. A tekintete furcsa volt. Nem mosolygott,nem is nézett szúrós szemmel...olyan...titokzatos.

-Igen-biccentettem.

-És honnan jöttél?-kérdezte Harry,miközben átkarolta Louis vállát,aki válaszul rácsapott a fenekére. Óvatosan mosolyogva Hannah-ra néztem. Azt hittem,döbbent lesz ettől a jelenettől.Vagy legalábbis féltékeny. De nem,arca rezzenéstelen maradt. Úgy látszik,megszokottak az ilyenek.

-Magyarországról-válaszoltam.

Niall,Loius és Harry egyszerre húzták össze a szemöldöküket,amolyan "Ennek meg mi a franc baja?" van nézéssel,egyedül Liam nézett rám elgondolkodva.

-Az micsoda?-kérdezte meg Loius,miközben egy óriásit böfögve erős hagyma illat csapta meg az orrom.

-Disznóóó-kiabálta a fülébe Harry.

-Egy ország-válaszoltam Louis kérdésére.

-Afrikában?-nézett rám Niall.

-Nem egészen-ráztam meg a fejem.

-Európában van-válaszolta Liam. Na.Egy értelmes ember legalább van.

-Jaaa. *Azt hittem már éhes vagy-röhögött Louis. Haha. Rohadt vicces.

-És hogy hívnak?

-Timi.

-Thimi-ismételték mind a négyen,egyszerre,a szokásos "angolos" kiejtéssel.

-Jó név. Olyan japánosan hangzik-vakarta meg a fejét Louis. Már ebből a pár perces beszélgetésből is kiderült számomra,hogy ő a leglököttebb bandatag közöttük.

-Cuki az akcentusod-mondta Harry,mire halványan elmosolyodtam.

-És szereted a One directiont?-kérdezte Liam.

-Persze-bólintottam,és könyökömmel óvatosan meglöktem a mellettem álló Hannah-t,aki csibészesen elmosolyodott,gondolom,a tegnapi napra gondolt, amikor életemben először hallottam-normálisan-a bandáról.

-Az nem gáz,ha később csinálunk rajongói képet? Zayn haja most elég bénán áll-mondta komoly fejjel Louis,mire Zayn felé fordult,mélyen a szemébe nézett,és finoman megpofozta.

-Vas happenin?-kiáltotta.

-Miaú!-nyávogta Louis,és miután Zayn karjához hozzádörgölődzött(mint egy macska),elkezdett a földön hemperegni. Harry követte a példáját,ő is lefeküdt a földre,és megnyalta Louis arcát. Niall rálépett Louis befeszített hasára,Zayn leült a földre,ölébe vette Harry fejét,és a száját kezdte nyomogatni,Liam pedig Zayn nyakába ült,és azt kiáltotta,hogy " Gyíí!". Mi Hannah-val pedig nevetve figyeltük őket.

* Angolul az éhesnek lenni és a Magyarország nagyon hasonlóan van,csupán egy betűeltérés van közöttük:
éhes: hungry[hángri] Magyarország: Hungary[hángöri]

3.fejezet- A pillangók felébrednek

Hello!
Meghoztam a következő,3. fejezetet,ami az átlagosnál hosszabb lett. Remélem,tetszeni fog! :)Köszönöm szépen a kommenteket,iszonyúan jól esnek ^^ A következő fejezethez nincs komment kikötésem,de azért szeretném,ha véleményeznétek az új részt,vagy szavaznátok. Aki úgy gondolja,hogy tetszik neki a történet,az bátran iratkozzon fel rendszeres olvasónak(jobb oldalt). A következő rész 1-2 nap múlva jön :) Jó olvasást!

Sokkoltan ültem az ágyamon.

-Mi?Micsoda?-néztem értetlenül Hannahra,mintha nem hallottam volna tisztán,amit az előbb mondott. Pedig de. Csak nem akartam elhinni. Nem tudtam elhinni. Ezért újra rákérdeztem,huszadjára:

-Az unokatesód?

Hannah felsóhajtott,és válaszolt-huszadjára-:

-Igen,igen az unokatesóm,de ezen mi az olyan hihetetlen?Nem hiszel nekem?

-De,hiszek,csak...azt hittem,a pasid-csúszott ki a számon.

Hannah felkacagott:

-Zayn nem az esetem. Inkább Harry-közölte csillogó szemekkel.

-És...és mit keresett itt? Miért volt olyan fontos neki az a hajzselé? Mikor már alapból fel volt zselézve a haja! Mit keresett itt a hajzseléje? Ő mit keresett itt?-bombáztam kérdéseimmel a velem szemben ülő lányt. 

-A One direction London egyik sportarénájában ad koncertet ma este. Azért kellett neki az a hajzselé,mert Zayn szerint csak a sajátjával tudja normálisan beállítani a  haját...tegnap pedig nálunk aludt,és véletlen itt hagyta,ezért volt itt. Meg különben is az unkatesóm,akkor jön át hozzánk,amikor kedve tartja-felelte Hannah olyan hangsúllyal,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne,hogy egy világsztár nap mint nap a házukban járkál. Továbbra is döbbent arcom láttán Hannah így folytatta:

-Oké,tudom,ez neked nagyon furcsa. Eleinte nekem is az volt. Az unkatesóm,akivel minden nap találkoztam,az unkatesóm,aki olyan,mintha a bátyám lenne,az unkatesóm,aki a legjobb haverom,az unkatesóm,aki hirtelen sztárrá avanzsálódott. De elfogadtam. Kész. Mást úgyse tudtam volna csinálni,nem? Persze,miután kiderült,hogy Zayn rokona vagyok,sokan próbáltak barátkozni velem,csakhogy a közelébe férkőzhessenek,de én nem dőltem be az ilyen ál-barátságot akaróaknak. Sajnos,nem is nagyon van igazi barátnőm...-sóhajtotta,majd pár másodperc után folytatta:

-Ez ezzel jár. Na,mindegy. Nem én vagyok a lényeg. Hanem Zayn. Képzeld,volt olyan,hogy Facebookra feltöltött egy közös képet velem. Mivel a rajongók nem tudták, ki vagyok,arra tippeltek,hogy biztos a barátnője lehetek. Rögtön elkezdtek bombázni mindenféle üzenetekkel,hogy azonnal szakítsak vele,mekkora ribanc vagyok, vegyem le a kezem Zaynről,mert nem az enyém...aztán Zayn odaírta a képhez,hogy "Az unokatesóm,Hannah <3 " és a fanok rögtön lehiggadtak.

-Hát,ez az oldala nem lehet túl kellemes-mondtam.

-Nem,ez tényleg nem túl jó. De szerencsére semmit sem változott azóta,mióta híres lett. Nem lett beképzeltebb,nem hanyagolja el a családját,nem hanyagol el engem. Gyakran megyek el vele biliárdozni,pizzázni,bulizni,filmet nézni,vagy csak úgy sétálgatni egy eldugott parkban,és beszélgetni...annak ellenére,hogy vicces srác,szeret komolyabb dolgokról is beszélgetni.

-Aha...és hol lakik?

-Itt,a szomszédban.

-Hmm,ma már semmivel nem tudsz meglepni-vigyorogtam.

-És hogy lehet,hogy itt élnek?-kérdeztem,mert Hannah mondta,hogy félig pakisztániak.

-Az apukája pakisztáni,anyukája angol. Itt,Angliában ismerkedtek meg,és itt alapítottak családot is. Egyébként anyukám Zayn anyukájának a húga.

-Értem.

Hannah halványan elmosolyodott. Sajnáltam szegényt. Nem lehet könnyű egy világsztár rokonának,sőt,egyik legjobb barátjának lenni.Amiket elmondott: a rajongók féltékenykedése,az ál-barátságot akaróak,ráadásul gondolom,akad egy-két paparazzi,aki pár képért mindenre képes...koránt sincs normális élete. És elhiszem,hogy jóban van Zaynnel,de a lányos dolgait nem nagyon tudja megosztani vele.

-És a One direction többi tagjával már találkoztál?

-Persze,ők is gyakran át szoktak jönni.

-Értem. És itt van Harry...-mondtam.

A szőkeség elnevette magát.

-Igen,igen,Harry. Azok a barna fürtöcskék,azok a szemék,a viccei, a hangja...ááá,egyszerűen tökéletes!

-Szoktál vele beszélgetni?

-Szoktam,hetente egyszer-kétszer,csak sajnos Loius emiatt egy kicsit neheztel rám-mosolygott. Nem értettem,hogy érti ezt,úgyhogy Hannah elmagyarázta Harry és Louis kapcsolatát.Érdekes egy románc :)

-Furcsa. Alig érkeztem meg Angliába,és máris olyan dolgokat tudok meg...miért nem említetted,hogy Zayn a rokonod?-csodálkoztam.

-Nem akartam,hogy csak ez miatt gyere el. Féltem,hogy velem már nem is foglalkoznál,mert ott lenne a One direction. Hogy én nem is érdekelnélek téged-mondta a lány,és teljesen egyetértettem vele. Bár én nem vagyok ilyen típus,de Flóráról(amekkora 1D-őrült) simán el tudnám képzelni,hogy csak érdekből barátkozna Hannahval.

-Mondjuk,az miatt nem kell aggódnom,hogy olyan nagy rajongó vagy-gúnyolódott Hannah.

-Hát,kitudja. Nem rosszak a számaik,és Liam nagyon helyes-feleltem. Ezután Hannah mindent elmesélt a One direction tagjairól,kire milyen tulajdonságok jellemzőek,honnan valóak,hogy lettek egy banda,és megtanultam a nevüket a kinézetükkel párosítani. Aztán néztünk még egy csomó videót,végül hajnali 2 körül lefeküdtünk aludni.

_______________________________________________________

Reggel morcosan keltem fel. Gyorsan felöltöztem,megmosakodtam,és lementem az ebédlőbe,ahol Ella és Hannah már vártak rám.

-Jó reggelt,Thimi!-köszöntött a negyvenes éveinek elején járó,csinos,fiatalos anyuka.

-Jó reggelt!

-Amíg itt vagy nálunk,tipikus angol ételeket fogunk készíteni,hogy jobban megismerd a kultúránkat-közölte Ella,és elém tette a reggelimet: virsli babbal és tojással. Elvileg ez a tipikus angol reggeli. Teát is kaptam,amit ugye az angolok tejjel isznak. Elég furcsa íze volt. Mindegy,azért megittam.

Amíg halkan eszegettünk-Hannahval eléggé fáradtak voltunk,alig 5 órát aludtunk-valaki lejött a lépcsőn.Az a valaki Zayn volt. 

-Jó reggelt,Zayn-mosolygott Ella.

-Jó reggelt!-biccentett. Rövid,piros és kék kockás sortot viselt fehér,feszülős pólóval. Azt hiszem,ez volt a pizsamája. Kissé meglepődtem,hogy itt van;bár tudtam,hogy ez alatt a 2 hét alatt jó párszor fogok vele találkozni,de hogy ilyen hamar...megilletődötten ettem tovább,és kivételesen örültem,hogy fáradt vagyok: így senki sem várja el,hogy fecsegjek,amire Zayn társaságában nem nagyon lennék képes. 

Miután a fiú hangosan ásított egyet,és megdörzsölte a szemeit,leült az asztalhoz. Velem szemben. Pont szemben. Miért? Miért nem tudott volna eggyel arréb ülni?

Amikor a tejes üvegért nyúlt volna(ő müzlit evett),észrevett engem. De jó. Így 3 perc után. Csodálkozva nézett rám,és megvakarta a fejét.

-Bocsi,nem akarok bunkó lenni-á,dehogynem!-de te ki vagy?-nézett rám.

-Hannah cserediákja-nyögtem,és igyekeztem elkerülni a tekintetét. Ami elég nehéz volt. Azok a szemek...vagyis...mi? Micsoda?-csattantam fel magamban. Ugye nem? Nem,nem tetszhet nekem ez a bunkó srác,aki olyan görényül viselkedett velem,hogy meg sem érdemli,hogy rá nézzek. Nem. Muszáj ellenállnom.

-Á,értem. És honnan jöttél?-kérdezte. Minek válaszoljak?-gondoltam. Úgyse fogja tudni,hol van az a Magyarország. A külföldiek többsége azt se tudja,létezik-e ilyen hely. Hannah sem tudta, a Google térkép segítségével kellett megmutatnom neki.

-Magyarországról-válaszoltam végül. Tudom,elkerekedett szemekkel fog rám nézni,hogy "mi a franc bajom van?",de ő kérdezett. És én válaszoltam. Aztán pedig...bólintott. Nem nagyon értettem,hogy ez most mit jelent: gőzöm nincs,hogy mi az a Magyarország,úgyhogy inkább csöndben maradok,vagy...vagy folytatom. És ezt tette. Folytatta.

-Tudom,valahol Kelet-Európában van Magyarország. Régebben,mikor még kicsi voltam,autóval mentünk meglátogatni a nagyiékat,akik pakisztániak,és a te országodon is keresztül mentünk-közölte. Hát,oké. Én totál ledöbbentem,még a szám is tátva maradt.Egyrészt,vajon hány napon,vagy heten keresztül utazhattak,ha autóval mentek Angliából Pakisztánba? Nem kis út lehetett. Másrészt pedig tudja,honnan jöttem! Tudta,hogy létezik ilyen ország,és azt is,hogy hol van!Sőt,járt is már Magyarországon. Ez durva. Nagyon durva. És kicsi volt. De emlékszik rá.

-És hogy hívnak?-kérdezte Zayn. Kicsit(?) úgy éreztem,ez az egész kezd kínossá válni. Én,egy egyszerű,átlagos lányként idejöttem Angliába,és semmi jóra nem számítottam. Erre egy asztalnál eszek egy sztárral. Akivel beszélgetek. Wow! Millió lány irigykedhet most rám.

Zayn már egy ideje nézett,gondolom,válaszolnom kéne. Azon gondolkodtam,hogy mit mondjak. A nevemet. Ööö...mi is a nevem?Tudom,ez iszonyatosan gáz,de...akár mennyire is bunkó,mégis csak egy sztár,aki előtt nem szeretnék beégni. Azonban elpirultam. Ne! Mostanában elég,ha ismeretlenek kérdezgetnek felőlem,abba is belepirulok. Most pedig Zayn Malik,egy világhírű banda tagja érdeklődött felőlem. Persze,hogy elpirultam. 

A fiú-látva vöröslő arcomat-óvatosan elmosolyodott,és még fürkészőbb tekintettel várta a válaszom.

*"I don't know why,you're being shy,and turn away when i look into your eyes..." jutott eszembe a dalszöveg. Zayn szólója. Na,nem. Én nem leszek félénk,ha a szemembe néz. Arra várhat.

-Timi.

-Thími-ismételte,mire megráztam a fejem.

-Timi-mondtam újra.

-Thimi-felelte,és ismételten megráztam a fejem,mire mindhárman felnevettünk. Nem,nem fogja tudni normálisan kiejteni a nevemet.

Rövid beszélgetésünk után Hannah faggatta Zaynt:

-Na,milyen volt a tegnapi koncert?

-Jó-bólintott,és még mindig rajtam legeltette a szemét. Jó,tudom,magyar lányt még nem látott enni,de szerintem ugyanúgy eszem,mint bárki más.

-Kössz,Zayn. Esetleg egy kicsit bővebben?

És végre abbahagyta a stírölésemet,helyette a tejes üveggel kezdett játszani.

-Hát,a koncert felénél egy rajongó eléggé bekattant,mert annyira ugrált,hogy lehúzta a gatyámat-vigyorgott Zayn. Teljesen meghökkentem.

-Lehúzta a gatyádat?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Hát,ja. De csak a fenekem látszott ki-röhögött.

-Nagyszerű,gyerekek,de azt hiszem,ideje lenne indulni-kocogtatta meg karóráját Ella,-mert nekem indulnom kell a munkahelyemre,és ha tovább beszélgettek,kénytelenek lesztek metróval utazni-mondta. Ja,igen.Teljesen elfelejtettem,hogy a mai napunk szabad,így mehetünk várost nézni. Hannah azt mondta,hogy megmutatja London nevezetességeit,meg ha akarom,elmehetünk pár szörnyen unalmas múzeumba,utána pedig vásárolhatunk.

-Miért? Hova mentek?-kérdezte Zayn.

-Ma van a városnézés napja,megmutatom Thiminek London látványosságait-válaszolta cserediákom,majd gyors köszönés után elindultunk. Amíg a fehér Opelben utaztunk,az ablakon kibámulva gondolkoztam.Érdekes.Zayn egészen kedves volt ma reggel. Tegnapi bunkósága ellenére.Most nem tudom,mit gondoljak róla. Lehet,hogy ez a kedvesség csak álca volt? Megjátszotta magát?Igazából olyan bunkó,mint tegnap?Fogalmam sincs.Ennek nincs semmi értelme. De ahogy rá gondoltam,a hasamat kellemes bizsergés fogta el. Ó-ó. Ez nem jelenthet jót...vagy mégis?

*Nem tudom,miért vagy félénk,és fordulsz el,amikor a szemedbe nézek...

(What makes you beautiful)