5.fejezet-Szórakozás a srácokkal

Halihó!
Meghoztam az 5.fejezetet,ami szerintem igen izgalmasra sikeredett ;) Csak hogy jobban érthetőbb legyen a dolog, a magyarul elhangzó szavakat félkövér betűtípussal írtam! Köszönöm az előző részhez érkező megjegyzéseket;örülök,hogy tetszik,amit csinálok. Egy ideig újra visszavezetném,hogy x komment után jönnek a fejezetek, hogy ösztönözzelek Titeket arra,hogy bátran nyilvánítsátok ki a véleményeteket! Szóval,6 komment után jön a 6. fejezet. Csak Rajtatok múlik!Hajrá! A fejezethez pedig jó olvasást! :)

Miután a srácoknak nagy nehezen sikerült lehiggadniuk(csupán 20 percbe telt),leültünk a kanapéra. Liam,Zayn,én,Hannah,Harry,Louis és Niall. Így ültünk heten egymás mellett,nyomorogva.
-Na,mit nézzünk?-kérdezte Lou,miközben felpakolta a lábait a szemközti asztalra.
-Négyen egy gatyában. Mi azt választottuk ki-válaszoltam.
-Mi?-kérdezett vissza Louis, mintha nem hallotta volna tisztán a válaszomat. Még a kezét is a füléhez emelte.
-Halálos iramban?-kiáltotta.
-A-a-ráztam meg a fejem-Négyen egy gatyában.
-Szóval Halálos iramban-bólintott Louis.
-Négyen egy gatyában-válaszoltam vigyorogva. Direkt szívatott.
Feleletem után megvonta a vállát,és azt mondta:
-Furcsa,hogy két lány a Halálos iramban akciófilmet szeretné nézni,de ti tudjátok...
-NÉGYEN EGY GATYÁBAN!-kiállottam,és elnevettem magamat. Nem fogom hagyni,hogy valami lövöldözős hülyeséget nézzünk. Nem,nem.
Louis mosolyogva nézett rám. Szerintem valami olyasmit gondolhatott, hogy nem fogunk egy hülye,lányos filmet megnézni. Én meg úgy gondoltam,hogy nem fogunk valami lövöldözős,fiús filmet megnézni. Halkan felsóhajtottam. 2 lány,5 fiú. Esélytelen. A fiúk nem akarják majd az általunk kiválasztott filmet nézni. Ők fognak nyerni. Ne már! Utálom a filmekben a vér és a harc látványát. Nem tudom egyszerűen nézni,ahogy az emberekből szájából kifolyik a vér,és...ááá,kiráz a hideg a gondolattól!
Míg Hannah a fiúkkal vitázott azon,hogy mit nézzünk,én csendben ültem a kanapén, és kissé kínos volt,hogy  mindenki beszélgetett,kivéve engem. Ott ültem,totál bénán,egyedül. 5 perc után már majdnem felálltam,hogy kimenjek a mosdóba(valójában nem kellett,de valamit muszáj volt csinálnom),de megszólalt a telefonom. "From the moment I meet you,everything change..." Egy One direction dal volt a csengőhangom. A dal hallatára mindenki a telefonom felé kapta a fejét,és Liam elkezdte dúdolgatni a szólóját. A kijelzőre pillantottam. Anya keresett.És ekkor jutott eszembe,hogy megérkezésem óta még nem is beszéltem vele! Nagyon ideges lehetett,teljesen jogosan. Ó-ó.
-Szia,Anya!-vettem fel a telefont. Hat szempár szegeződött rám.
-Timi! Végre felvetted azt az átkozott telefont!Már ötször kerestelek! Mi van veled? Mit csinálsz? Hol vagy?Ugye,nincs semmi baj?
-Anya,anya nyugi! Minden rendben van. Sajnálom,hogy nem vettem fel,csak...csak tegnap iszonyatosan fáradt voltam,ma pedig város nézni voltunk Hannah-val. Hannah a cserediákom. Nagyon rendes,és a családja is az.
-Értem,drágám,de igazán figyelhetted volna a telefonodat! Nem gondoltad,hogy keresni foglak? De,biztosan! Még egy SMS-t sem írtál!
-Tudom,anya,és nagyon sajnálom,de nem volt rá időm...-válaszoltam feszülten. Anya ideges volt. Nagyon aggódott értem,mert nem vettem fel a telefont,és mert nem kerestem.
-Hát...legközelebb legyen időd!A családodra mindig kell időt szánni! Többet nem engedlek el sehova,ha így viselkedsz!
Felsóhajtottam. Ez azért kissé túlzás,nem? Ha bármi bajom történt volna,a kísérő tanárok úgyis értesítették volna a családomat.
-Nem is értelek,drágám! Mi vagyunk a legfontosabbak számodra,nem?
Körülnéztem a szobában. A beszélgetést mindenki abbahagyta,csak engem néztek.Mind a hatan. Döbbent arccal,nyitott szájjal. Azt hiszem,nem hallottak még magyar szót.
-NEM?-kérdezte szinte ordítva anyukám. Eltartottam a fülemtől a telefonomat. Ha ideges,igazán kíméletlen,bárki előtt leéget.
-De...de figyelj,anya,most le kell tennem,mert...mert vacsizáshoz készülünk,és nem szeretnék elkésni...
-Hiszen alig beszéltünk még!
-Tudom,tudom,de muszáj,anya. Nem akarok rossz benyomást kelteni a fogadócsaládomra azzal, hogy elkésem.
-De...jajj,kislányom!
Anya szaggatottan felsóhajtott.
-Hát,jó. De holnap mindenképp keress!
-Megígérem,hogy este felhívlak. Na,most már tééényleg mennem kell. Oké,vigyázok magamra. Puszi,szia!-és kinyomtam,majd a zsebembe tettem a telefonom. Ránéztem a többiekre.Kedvesen mosolygó vagy döbbent arcokat kaptam válaszul.
-Mondj valamit!-kérlelt csillogó szemekkel Harry.
Értettem,mire célzott.
-De mit?-vontam meg vállamat.
-Bármit!-válaszolta lelkesen Zayn,és a szemembe nézett. A szemei...teljesen elbűvöltek. Azok a mogyoróbarna szemek!Gyönyörűek voltak. Az arca sem különb...hogy lehet valaki ennyire helyes? A felzselézett,fekete haja. Szexi. A kicsit rossz fiús beütése,a karkötői,a hangja,ő maga...elbűvölő. Ahogy néztem rá,egy olyan dolog jutott eszembe,ami...furcsa volt. A pillangók a hasamban életre keltek,és hangosan csapkodni kezdtek. Csak reméltem,hogy rajtam kívül más nem hallja őket. A kérésén gondolkoztam.Nem voltam biztos abban,hogy azt mondjam,amire először gondoltam. Ez hülyeség. Megőrültem. Tiszta hülye vagyok! Megfogadtam,hogy nem lehetek belé esve.  És ehhez akartam tartani magamat. De... ahogy ránéztem,ezt lehetetlennek tűnt teljesíteni. Csak most! Most,egyszer vétkezhetek. Egyetlenegyszer.Többet nem fogok. Nem is fog érdekelni. Kiszeretek belőle.De csak most, csak most hagyj mondjam ki,ami bennem van,amit annyira mondani szeretnék!
-Szeretlek-nyeltem nagyot,és próbáltam nem elvörösödni. Tudtam,hogy úgy sem érti,egyikőjük sem értheti,de mégis...ugyan egy másik nyelven mondtam,amit ő nem érthet,de...Te jó ég! Mit mondtam én!
-Szérétlék-ismételte utánam,és még mindig a szemembe nézett. Na jó. Ott haltam meg. Az elveim, hogy nem szeretek belé, hogy ki szeretek belőle, hogy nem is fog érdekelni,hogy ő egy senki számomra...egyszerre mind odavesztek. Meghaltak. Elvesztek bennem. De egyáltalán nem érdekelt. Csak az,amit mondott. Ugyan nem tudta,hogy ez a szó milyen csodálatosan nagy jelentőséggel bír,de... ahogy mondta,az felbecsülhetetlen volt! Szerelmet vallott nekem!
-És az mit jelent?-kérdezte Harry ámult arckifejezéssel.
-Azt,hogy ideje lenne filmet néznünk-rögtönöztem nevetve. A többiek csak mosolyogtak. Vicces volt a jelenet. És...romantikus...legalábbis számomra,az egyedüli emberre,aki értette,mit beszélünk.

_________________________________________________

-Na,most már ideje lenne aludnunk-mondta Hannah,este 11 körül.

-Mi holnap korán kelünk,ugyanis kezdődnek a programok a sulimban,és jó lenne végre többet aludni 5-6 óránál-magyarázta nekem és a srácoknak. Hannah ágyán ültünk,mindannyian,és beszélgettünk. Végül is azt az akciófilmet néztük meg,Louis kikönyörögte. Nem volt olyan borzalmas,rosszabbra számítottam. Most pedig itt ültünk,1 órája,és beszélgettünk.

-Egyetértek-bólintottam,és felálltam az ágyról,mire Louis rámutatott a pizsamámon szereplő mesefigurára,Phineasra.

-Nekem ő a kedvencem!-lelkendezett,mire elmosolyodtam.

-Nekem pedig Kacsacsőrű Kerry-válaszoltam. Miután kiderült Louisról,hogy őrült nagy P&F fan, sokat beszélgettünk a meséről. Hihetetlen,hogy 20 évesen meséket néz. Khm... mondom én ezt a magam 17 évével.

-Jó éjszakát!-köszöntünk el egymástól,majd bementem a szobámba.Gyorsan betakaróztam a paplannal,elég hideg volt a házban(az angolok nem nagyon fűtenek),majd lehunyva a szemem egy fiú karjaiban képzeltem el magam. A képzeletemben fáztam,mert erősen fújt a szél. A fiú odaadta a pulcsiját. Lassan,finoman átkarolta a derekamat,és magához húzott egyik kezével. A másikkal megsimította az arcomat. Mélyen a szemembe nézett,elmosolyodott,és...megcsókolt. Azt hiszem,nem nehéz kitalálni,hogy ki volt az a fiú.

_________________________________________________

-Thimi,Thimi,ébredj!-rázta meg valaki a kezem.Nem nagyon értettem,hogy mi van;félálomban voltam. Sóhajtva feltápászkodtam az ágyamban,és megdörzsöltem a szemem. Akkor fogtam fel,hogy felébresztettek. Zayn állt előttem,és aggódó arccal nézett rám. Mellette állt a többi bandatag is.
-Mi az?-ásítottam nagyot. Furcsa volt,hogy az éjszaka közepén ott álltak a szobámban,ráadásul  fel volt kapcsolva a villany.
-Hannah eltűnt!-közölte kétségbeesetten Harry.
Összeráncoltam a szemöldökömet. Mit mondott? Annyit értettem,hogy Hannah,meg hogy eltűnt. Hannah eltűnt. Ahha. Hannah eltűnt...Te jó ég! Hannah eltűnt!-kapcsoltam.
-Mi? Mi az,hogy eltűnt?
-Nincs a szobájában-suttogta Liam.
Ledermedve néztem rájuk. Mi az,hogy nincs a szobájában? Gyorsan kipattantam az ágyamból,és átrohantam a lány szobájába. Felkapcsoltam a villanyt,és döbbenten néztem az üres ágyra. Tényleg nem volt ott. Vajon hol lehet?-tanakodtam.
-Mikor vettétek észre,hogy nincs a szobájában? Miért kerestétek őt?-kérdeztem riadtan.
-Miután ti lefeküdtetek,mi még sokáig beszélgettünk,kb. 2 órát-magyarázta Louis-és akkor jöttünk rá,hogy nincs ágyneműnk. Mivel Hannah szülei egy ismerősükkel találkoznak és náluk is alszanak,Hannah-tól szerettünk volna párnát meg paplant kérni,de nem találtuk meg.
-Jajj...a ház többi részében már kerestétek?-kérdeztem aggódva,és beletúrtam a hajamba.
Megrázták a fejüket.
-Még nem.
-Akkor irány a nappali.
És elkezdtük keresni Hannah-t. Megnéztük a fürdőszobát,a nappalit,az étkezőt,a hálószobákat, Niall még a hűtőbe is benézett(bár gyanítom,nem Hannah-t kereste),majd teljesen kétségbeesetten lehuppantam a kanapéra.
-Most mit csináljunk? Hol lehet? Mit csinál? Mi van,ha elrabolták? Ha betörtek ide,és elrabolták?Ha bajban van?-kérdeztem,és pár könnycsepp legurult az arcomon. Zayn gyorsan odaült mellém,és átkarolta a vállamat.
-Nyugi,nincs semmi baj! Nem törhettek be ide,azt hallottuk volna-magyarázta,és akár mennyire is kétségbe voltam esve,a hangja,az arca,ami oly közel volt hozzám,a karja,ami a vállamon pihent...melegséggel töltött el. Aztán rájöttem hogy kicsit furi,hogy Hannah eltűnt,én meg teljesen el vagyok olvadva Zayntől,ahelyett,hogy a szőkeség keresésével foglalkoznék.
-De..hívjuk a rendőrséget!-mondtam komolyan,azonban Liam megragadta a karomat.
-Nem hívhatjuk a rendőrséget!
-Miért nem?
-Mert...mert a szülei nagyon ki lennének borulva,és minket hibáztatnának Hannah eltűnésért.-válaszolta. Elgondolkoztam azon,amit mondott. Valószínűleg tényleg minket vonnának felelősségre,hiszen nekünk kellett volna rá vigyázni...mi tehetünk arról,hogy eltűnt. Te jó ég! Vajon hol lehet most? Mi van,ha mégis elrabolták? Ha szörnyű körülmények között tartják? Ha nem kap enni? Mi van,ha...ha...nem,nem,biztosan él még,és jól van, és nem lesz semmi baj,és...és ekkor Louis megragadta a két kezemet,Harry megfogta az egyik lábamat,Liam a másikat,Zayn befogta a számat,Niall pedig elkezdett csikizni,én pedig őrülten ficánkoltam,rúgtam a lábaimmal,ahogy csak tudtam, kapálództam a kezeimmel,ahogy csak bírtam,nyalogattam Zayn ujjait. Mi történik most? Ezek megőrültek! Mit csinálnak? Hova visznek? Próbáltam kiszabadulni a fogásukból,de lehetetlen volt. Úgy vittek át  a nappalin,mint egy túszt. Mit akarnak csinálni? Nagyon rémült voltam. Ezt most miért csinálják? Muszáj volt valamit tennem,hogy végre elengedjenek,ezért jó erősen megharaptam Zayn ujját.
-Aú! Mi a francot csinálsz?
-Mi történt?-kérdezte Harry.
-Megharapta az ujjam-rázta meg Zayn a kezét,majd felnevettek mind az öten. Ők poénosnak tartották ezt. Hát,én már kevésbe.
-Mit csinált...-kezdtem volna,de Zayn befogta a számat.
-Majd kiderül-és huncutul rám mosolygott. Én pedig majdnem szívrohamot kaptam,mikor megláttam,mit terveznek csinálni. Kivittek a hátsó ajtón,és közelíttek a...a...a medence felé!Na,ne! Ezt nem gondolhatják komolyan! Ilyen hidegben! Ezek megőrültek! Aggódva néztem rá a csuromvizes Hannahra,aki a medence szélébe kapaszkodva figyelte az eseményeket. Szóval őt is megszívatták. Nézzük a jó oldalát a dolognak: legalább előkerült cserediákom. De akkor,mikor már a medencétől pár méterre voltunk,nem nagyon tudtam pozitívan gondolkozni.
-Egy...-és meglendítettek a fiúk. Szóval zsip-zsuposot játszunk. Hurrá.
-Kettő...- én pedig rémülten néztem a medencére.
-Há...rom!-és eldobtak. Az egész pár másodperc alatt zajlott le. Először még a levegőben szárnyaltam,mint egy madár,majd a vízben nagyot csattanva érkeztem a medencébe,ami 3-4 méter mély lehetett. Nagyjából a  medence közepére érkeztem,majd miután sikerült a víz felszínére jutnom-bár gondoltam arra is,hogy eljátszom, hogy nem jövök fel a víz felszínére,de az túl morbid lett volna-kiúsztam a medence szélére. A fiúk pedig a hasukat fogva röhögtek.
-Ez rohadt nagy volt!-ordította Niall,miközben videózott(???). Mérgesen próbáltam kikászálódni a vízből,de a bedobásom miatt a medence körüli csempe is tiszta víz volt,és mivel a vizes csempén nem nagyon lehet megtámaszkodni,megcsúszott a kezem,és visszazuhantam a medencébe. A víz alatt is hallottam, ahogy még jobban nevetnek a többiek. És akkor eldöntöttem, hogy nem csak én fogok kétszer fürödni. A-a. Az nem lenne korrekt. Óvatosan jöttem ki a vízből-figyelve ezúttal arra,hogy ne essek vissza a medencébe-,és egyenesen Zayn felé közelítettem. Mérgesen megálltam előtte és belebokszoltam a hasába;ahogy csak tudtam,úgy ütöttem-de ez semmit sem ért,mivel befeszítette a hasát,és csak röhögött. A medence felé kezdtem tolni minden erőmből. Toltam előre,toltam,toltam,ő pedig finoman ellenkezett csak,majd a medence szélénél megállt,és visszafordult. Ujjait testét toló csuklóm köré fonta,és a szemembe nézett.
-Úgysem fog sikerülni-suttogta,enyhe gúnnyal a hangjában.Csak szeretnéd,hogy ne sikerüljön-gondoltam. Az elbizakodottságát kihívásnak vettem. Megeresztettem egy félmosolyt,és azt mondtam:
-Gondolod?-és kezeimet mellkasára helyeztem.Azon kívül,hogy próbáltam nem egy rák színére hasonlítani,minden erőmet összeszedtem,és megtoltam. Ő kezeivel próbált ellenkezni,de már késő volt. Hatalmasat csattanva megérkezett a medencébe. Kicsit megijedtem,mert ez nem volt tőlem túl kedves húzás,de aztán eszembe jutott, hogy ők ugyanezt csinálták velem,csak még be is ijesztettek Hannah eltűnésével. Attól is féltem,hogy Zayn nem jut fel a víz felszínére időben,de szerencsére hamar feljött.Kiköpte a szájába került vizet, megdörzsölte a szemeit,beletúrt sötét hajába,és elmosolyodott:
-Te aztán nem vagy semmi!
Én pedig csak megvontam a vállamat. A többi One directionös srác nevetve megtapsolt,majd miután őket is sikerült betuszkolni a medencébe(Louis azt próbálta beetetni velem,hogy sellő,ezért ha egy csepp víz hozzáér,akkor átváltozik,és nem szeretné,ha látnánk az uszonyát),de nagy nehezen azért sikerült. 2 órán át voltunk ott.Kicsit hideg volt,de hogy felmelegedjünk, először fogócskáztunk-a vízben-,aztán meg fogócskázás közben beszélgettünk,végül fogócskázás közben énekeltünk. Mikor jöttem volna ki a medencéből,Zayn felém nyújtotta a karját,és kisegített onnan. Alig fél méter volt köztünk; feszengve éreztem magam,kapkodva vettem a levegőt.
-Köszi-nyögtem.
-Nincs mit-bólintott,és azt hiszem.még szeretett volna mondani valamit,de Louis odajött hozzánk,és átkarolta Zaynt.
-Ez az este nagyon állat volt! Kéne több ilyen!
Én csak mosolyogtam. Zayn titokzatosan rám nézett,és azt felelte:
-Igen. Fergeteges volt.