2.fejezet- Az ajtó túloldalán

Halihó!
Megérkezett a 3 komment,így itt van a 2.fejezet. Akik eddig kommenteltek,azoknak nagyon-nagyon szépen köszönöm :)) Hihetetlenül sokat jelent :) Írjatok bátran,szavazzatok,mert ebből tudom,jó-e,amit csinálok. A 3.fejezet szintén 3 komment után jön. Csak Rajtatok múlik! És akkor nem is húzom tovább az időt,íme,itt van az új rész,amelyben fény derül,ki van az ajtó túloldalán...jó olvasást! :)

Csodálkozva álltam az ajtóban.Egy fekete,felzselézett hajú fiúval találtam szemben magam,aki nagy,barna szemeivel engem nézett. Igen-igen megijedtem a látványától,mivel nem számítottam vendégre. Vagyis igazából gőzöm nem volt,hogy ki lehet ő;talán Hannah bátyja? Nem,nem hinném,mivel a fiú egyáltalán nem hasonlított cserediákomra. Akkor a barátja lenne? Lehetséges. Mindenesetre a látványa megrémített,nem gondoltam volna,hogy az ajtó mögött állni fog valaki. Annyira megijedtem,hogy hátraestem,a fürdőszoba küszöbe a hátamnak is csapódott,ami irdatlanul fájt. A fiú eddig az ajtóban állt,és hátraesésem után-kihasználva a helyzetet,hogy már nem állta senki sem útját- Nike-s tornacsukájával lazán átlépett rajtam. Na,jó,ez azért kicsit sok(k) volt nekem. Mi ez? Mit képzel magáról? Csak úgy átlép rajtam? Mi vagyok én? Akadtam ki tágra nyílt szemekkel,szerintem teljesen jogosan. Esetleg lehetne benne annyi gerinc(ami  asszem,nekem épp most tört ketté),hogy felsegít,hiszen nagyrészt az ő hibájából feküdtem most a földön. De még azt sem kérdezte meg,hogy nincs-e semmi bajom? Még bocsánatot sem kért.
-Kössz,hogy felsegítesz-morogtam,miközben óvatosan hátrafordultam,hogy meglessem,mit csinál. Lázasan keresgélt valamit. Az összes létező fiókot kihúzta,és áttúrta,majd amelyekben nem találta meg az óhajtott tárgyat,idegesen visszatolta. Inkább visszavágta.A fürdőszobaszekrény mindegyik polcát átnézte. Vajon mi kellhet neki? Mi lehet ilyen fontos?-tanakodtam-majd ismét hátrafordultam,mikor hallottam a sóhaját. Diadalittasan nézett a kezében tartott valamire,és elindult felém. Halványan reménykedtem abban,hogy hátha most felsegít,de tévedtem.
-Bocs.Sietek-mondta,és ismét átlépett rajtam,ezúttal már egy hajzselével a kezében. Nagyszerű. Igazán kedves...-sóhajtottam,miközben egyre távolodó alakját figyeltem. Mintha már láttam volna valahol. Olyan ismerős volt. Az arca,a haja,a szemei...de mégis honnan lehetne ismerős? Ő itt él,Angliában,én pedig Magyarországon. Nem hinném,hogy előző angliai utam során találkoztam volna vele,mert az 3 évvel ezelőtt volt,és nincs olyan memóriám,hogy egy épp pár pillanatra látott fiú ismerősnek tűnjön.
Gondolataimban való elmerülésem miatt már csak azt hallottam,ahogy Hannah azt kiabálja a srác után,hogy "Sok szerencsét!"(vajon mihhez?),majd hangosan becsapódik az ajtó. Ezután Hannah feltrappolt a lépcsőn,befordult a folyosón(minden léptét hallottam a flip-flopjának köszönhetően),és csodálkozó arcom láttam elvigyorodott.
-Bocs,hogy nem szóltam,hogy vendégünk lesz,de azt akartam,hogy meglepetés legyen-közölte.
Hát,tényleg meglepett a fiú látványa. Bár nem nagyon értettem ezt. Ki volt ez a fiú? Mit keresett itt a hajzseléje? Miért volt olyan fontos neki? Mihez kívánt neki Hannah szerencsét? Ráadásul úgy tűnt,elég otthonosan mozog a házban. Oké,teljesen össze voltam zavarodva.
-Na,mi van,már le is tepert a földre Zayn? Vagy csak ennyire meglepett a látványa?-mosolygott huncutul a lány. Ekkor fogtam fel,hogy még mindig a földön ülök. Már úgy 5 perce. Összeráncoltam a szemöldököm. Zayn. Szóval így hívják a bunkó srácot. A neve azonban nem volt ismerős. Komolyan nem értettem semmit. Ezt a leteperéses dolgot pedig nem nagyon tudtam hová tenni,ezért úgy döntöttem,hogy felállok. Rossz döntés volt. A hátam hangosan megroppant,én pedig feljajdultam. Hannah gyorsan bekísért a szobámba,majd a konyhából jeget hozott. Míg én nagyokat nyögdécselve elhelyezkedtem az ágyamon,Hannah a YouTubon keresett valamit.
-Na,és melyik a kedvenc számod tőlük?-kérdezte cserediákom.
Értetlen arcot kapott válaszul. Először is: kik az a tőlük? Az kiket is takar? Szám? Azt felfogtam,hogy egy bandáról lehet szó,de hogy melyikről...ráadásul itt volt Zayn,aki valahogy kapcsolódik ehhez a témához-hiszen mi másért kérdezte volna ezt meg pont most,Zayn távozása után?
Hannah-látva a kétségbeesetten gondolkozni próbáló arcomat-gyorsan kisegített.
-One direction. Melyik a kedvenc számod tőlük?- kérdezte,kicsit olyan hangsúllyal,mintha nem tudnám,hogy  Zayn egy bandában játszik. Hát,az a helyzet,hogy nem is tudtam. Ezek szerint valami raj csávó lehet,akinek illene tudnom kilétét.
-Khmm...Öm...ööööö...-kezdtem. És itt be is fejeztem volna,ha a velem szemben ülő lány nem vonta volna fel fél szemöldökét,jelezve így,hogy kíváncsian várja válaszom. A francba. Óvatos mosolyra húztam a szám-hátha emiatt nem vet gyilkos pillantásokat felém-,és folytattam:
-Nos...khm...szóval...ööö... One dákpeksön...hát,a kedvenc számom...a...izé...aaaa....az...tudod...az...amelyikben..a...tengerparton...vannak-nyögtem. Erről a tengerpartos klipről is csak azért volt információm,mert Flóra,az egyik osztálytársam már mesélt erről a bandáról,azt hiszem. Valami olyasmit is mesélt,hogy tengerpart,meg milyen cuki a szövege a dalnak,meg Liam annyira,de annyira,aztán kiderült,hogy ennyire,de ennyire. Kb. ennyit tudtam a One...izébizéről.
Hannah gyenge próbálkozásomat rögtön felismerte,de eljátszotta,hogy bevette,tudom,miről beszélünk.
-Ja,igen. A What makes you beautifulra gondolhatsz. És,ki a kedvenced?-kérdezte,és mélyen a szemembe nézett,szinte forrt a dühtől. Nem tudta elviselni,hogy valaki megpróbálja átverni őt,mindenáron el akarta érni,hogy én valljam be,hogy nem tudok semmit erről az együttesről.
-Liam-nyeltem egy nagyot,mire meglepődve nézett rám. Gondolom azon csodálkozott,hogy ismerek valakit a bandából.
De még mindig átlátszó voltam. Talán rám volt írva,hogy "hé,foggalmam nincs,hogy melyik bandáról lehet szó,de azért próbálok valamit kamuzni"?
-És miért?-méregetett szúrós szemekkel.
Erre most mit mondjak? Nem tudtam róla túl sokat.
-Mert ollyan helyes-mondtam nyálas hangon,és felnevettem.
Hannah is felkacagott.
-Add fel! One dákpeksön? Dákpeksön?-röhögött,és lefordult a székről. Úgy látszik,ennyire vicces voltam.
-Dákpeksön!-ordította már vagy huszadjára a földön fekvő lány,és alig-alig kapott levegőt,szinte fuldoklott a röhögéstől. Én meg hozzávágtam a párnámat,mert már kezdtem unni a fikázásomat.
-Esetleg direction-mondta Hannah 2 perc elteltével,végre,normálisan.
-Direction.Oké. Akkor mutass pár számot tőlük.
És Hannah megmutatta a What makes you beautifult,alias tengerpartos,cuki szövegű szám,majd a One thing után a Gotta be you-t.
-Nem rosszak-mondtam.
-Nem rosszak? Ők CSODÁLATOSAK! LEHENGERLŐEK! BÁMULATOSAK!-kiáltotta Hannah,kissé túl hangosan,erősen gesztikulálva. Kis híján fejbe vert a karjával.
-Szerintem kicsit elfogult vagy irántuk.
-Hát,lehet. De van is rá okom-és titokzatosan elmosolyodott.
Az utolsó mondatát figyelmen kívül hagyva kezdtem el gondolkozni. Szóval,Zayn. Zayn egy világsztár. És itt volt Hannah-ék házában. Egy hajzseléért jött. Egy világsztár,Hannah-ék házában. Egy hajzselé. Egy világsztár,akivel találkoztam. Egy világsztár,akivel beszélgettem. Én,akit ebben a pillanatban millió lány irigyelhet. Durva. Alig vagyok pár órája Angliában,és mégis,milyen eseménydús estém volt!
-Szóval,nem akarod tudni,mit keresett itt Zayn? Vagy hogy honnan ismerem?-kérdezte Hannah. Pontosan tudta,hogy ezen gondolkozom. De azért feltette a kérdést,hogy bemutassa gondolatolvasó képességét.
-De-vágtam rá.
A szőkeség válaszra nyitotta ajkát.Furcsán néztem rá,meglepett felelete.Nem erre a válaszra számítottam volna. Reméltem,hogy-annak ellenére,hogy Zayn híres-nem találkozom vele többet. De tévedtem. A találkozásunkat lehetetlen lett volna elkerülni.