3.fejezet- A pillangók felébrednek

Hello!
Meghoztam a következő,3. fejezetet,ami az átlagosnál hosszabb lett. Remélem,tetszeni fog! :)Köszönöm szépen a kommenteket,iszonyúan jól esnek ^^ A következő fejezethez nincs komment kikötésem,de azért szeretném,ha véleményeznétek az új részt,vagy szavaznátok. Aki úgy gondolja,hogy tetszik neki a történet,az bátran iratkozzon fel rendszeres olvasónak(jobb oldalt). A következő rész 1-2 nap múlva jön :) Jó olvasást!

Sokkoltan ültem az ágyamon.

-Mi?Micsoda?-néztem értetlenül Hannahra,mintha nem hallottam volna tisztán,amit az előbb mondott. Pedig de. Csak nem akartam elhinni. Nem tudtam elhinni. Ezért újra rákérdeztem,huszadjára:

-Az unokatesód?

Hannah felsóhajtott,és válaszolt-huszadjára-:

-Igen,igen az unokatesóm,de ezen mi az olyan hihetetlen?Nem hiszel nekem?

-De,hiszek,csak...azt hittem,a pasid-csúszott ki a számon.

Hannah felkacagott:

-Zayn nem az esetem. Inkább Harry-közölte csillogó szemekkel.

-És...és mit keresett itt? Miért volt olyan fontos neki az a hajzselé? Mikor már alapból fel volt zselézve a haja! Mit keresett itt a hajzseléje? Ő mit keresett itt?-bombáztam kérdéseimmel a velem szemben ülő lányt. 

-A One direction London egyik sportarénájában ad koncertet ma este. Azért kellett neki az a hajzselé,mert Zayn szerint csak a sajátjával tudja normálisan beállítani a  haját...tegnap pedig nálunk aludt,és véletlen itt hagyta,ezért volt itt. Meg különben is az unkatesóm,akkor jön át hozzánk,amikor kedve tartja-felelte Hannah olyan hangsúllyal,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne,hogy egy világsztár nap mint nap a házukban járkál. Továbbra is döbbent arcom láttán Hannah így folytatta:

-Oké,tudom,ez neked nagyon furcsa. Eleinte nekem is az volt. Az unkatesóm,akivel minden nap találkoztam,az unkatesóm,aki olyan,mintha a bátyám lenne,az unkatesóm,aki a legjobb haverom,az unkatesóm,aki hirtelen sztárrá avanzsálódott. De elfogadtam. Kész. Mást úgyse tudtam volna csinálni,nem? Persze,miután kiderült,hogy Zayn rokona vagyok,sokan próbáltak barátkozni velem,csakhogy a közelébe férkőzhessenek,de én nem dőltem be az ilyen ál-barátságot akaróaknak. Sajnos,nem is nagyon van igazi barátnőm...-sóhajtotta,majd pár másodperc után folytatta:

-Ez ezzel jár. Na,mindegy. Nem én vagyok a lényeg. Hanem Zayn. Képzeld,volt olyan,hogy Facebookra feltöltött egy közös képet velem. Mivel a rajongók nem tudták, ki vagyok,arra tippeltek,hogy biztos a barátnője lehetek. Rögtön elkezdtek bombázni mindenféle üzenetekkel,hogy azonnal szakítsak vele,mekkora ribanc vagyok, vegyem le a kezem Zaynről,mert nem az enyém...aztán Zayn odaírta a képhez,hogy "Az unokatesóm,Hannah <3 " és a fanok rögtön lehiggadtak.

-Hát,ez az oldala nem lehet túl kellemes-mondtam.

-Nem,ez tényleg nem túl jó. De szerencsére semmit sem változott azóta,mióta híres lett. Nem lett beképzeltebb,nem hanyagolja el a családját,nem hanyagol el engem. Gyakran megyek el vele biliárdozni,pizzázni,bulizni,filmet nézni,vagy csak úgy sétálgatni egy eldugott parkban,és beszélgetni...annak ellenére,hogy vicces srác,szeret komolyabb dolgokról is beszélgetni.

-Aha...és hol lakik?

-Itt,a szomszédban.

-Hmm,ma már semmivel nem tudsz meglepni-vigyorogtam.

-És hogy lehet,hogy itt élnek?-kérdeztem,mert Hannah mondta,hogy félig pakisztániak.

-Az apukája pakisztáni,anyukája angol. Itt,Angliában ismerkedtek meg,és itt alapítottak családot is. Egyébként anyukám Zayn anyukájának a húga.

-Értem.

Hannah halványan elmosolyodott. Sajnáltam szegényt. Nem lehet könnyű egy világsztár rokonának,sőt,egyik legjobb barátjának lenni.Amiket elmondott: a rajongók féltékenykedése,az ál-barátságot akaróak,ráadásul gondolom,akad egy-két paparazzi,aki pár képért mindenre képes...koránt sincs normális élete. És elhiszem,hogy jóban van Zaynnel,de a lányos dolgait nem nagyon tudja megosztani vele.

-És a One direction többi tagjával már találkoztál?

-Persze,ők is gyakran át szoktak jönni.

-Értem. És itt van Harry...-mondtam.

A szőkeség elnevette magát.

-Igen,igen,Harry. Azok a barna fürtöcskék,azok a szemék,a viccei, a hangja...ááá,egyszerűen tökéletes!

-Szoktál vele beszélgetni?

-Szoktam,hetente egyszer-kétszer,csak sajnos Loius emiatt egy kicsit neheztel rám-mosolygott. Nem értettem,hogy érti ezt,úgyhogy Hannah elmagyarázta Harry és Louis kapcsolatát.Érdekes egy románc :)

-Furcsa. Alig érkeztem meg Angliába,és máris olyan dolgokat tudok meg...miért nem említetted,hogy Zayn a rokonod?-csodálkoztam.

-Nem akartam,hogy csak ez miatt gyere el. Féltem,hogy velem már nem is foglalkoznál,mert ott lenne a One direction. Hogy én nem is érdekelnélek téged-mondta a lány,és teljesen egyetértettem vele. Bár én nem vagyok ilyen típus,de Flóráról(amekkora 1D-őrült) simán el tudnám képzelni,hogy csak érdekből barátkozna Hannahval.

-Mondjuk,az miatt nem kell aggódnom,hogy olyan nagy rajongó vagy-gúnyolódott Hannah.

-Hát,kitudja. Nem rosszak a számaik,és Liam nagyon helyes-feleltem. Ezután Hannah mindent elmesélt a One direction tagjairól,kire milyen tulajdonságok jellemzőek,honnan valóak,hogy lettek egy banda,és megtanultam a nevüket a kinézetükkel párosítani. Aztán néztünk még egy csomó videót,végül hajnali 2 körül lefeküdtünk aludni.

_______________________________________________________

Reggel morcosan keltem fel. Gyorsan felöltöztem,megmosakodtam,és lementem az ebédlőbe,ahol Ella és Hannah már vártak rám.

-Jó reggelt,Thimi!-köszöntött a negyvenes éveinek elején járó,csinos,fiatalos anyuka.

-Jó reggelt!

-Amíg itt vagy nálunk,tipikus angol ételeket fogunk készíteni,hogy jobban megismerd a kultúránkat-közölte Ella,és elém tette a reggelimet: virsli babbal és tojással. Elvileg ez a tipikus angol reggeli. Teát is kaptam,amit ugye az angolok tejjel isznak. Elég furcsa íze volt. Mindegy,azért megittam.

Amíg halkan eszegettünk-Hannahval eléggé fáradtak voltunk,alig 5 órát aludtunk-valaki lejött a lépcsőn.Az a valaki Zayn volt. 

-Jó reggelt,Zayn-mosolygott Ella.

-Jó reggelt!-biccentett. Rövid,piros és kék kockás sortot viselt fehér,feszülős pólóval. Azt hiszem,ez volt a pizsamája. Kissé meglepődtem,hogy itt van;bár tudtam,hogy ez alatt a 2 hét alatt jó párszor fogok vele találkozni,de hogy ilyen hamar...megilletődötten ettem tovább,és kivételesen örültem,hogy fáradt vagyok: így senki sem várja el,hogy fecsegjek,amire Zayn társaságában nem nagyon lennék képes. 

Miután a fiú hangosan ásított egyet,és megdörzsölte a szemeit,leült az asztalhoz. Velem szemben. Pont szemben. Miért? Miért nem tudott volna eggyel arréb ülni?

Amikor a tejes üvegért nyúlt volna(ő müzlit evett),észrevett engem. De jó. Így 3 perc után. Csodálkozva nézett rám,és megvakarta a fejét.

-Bocsi,nem akarok bunkó lenni-á,dehogynem!-de te ki vagy?-nézett rám.

-Hannah cserediákja-nyögtem,és igyekeztem elkerülni a tekintetét. Ami elég nehéz volt. Azok a szemek...vagyis...mi? Micsoda?-csattantam fel magamban. Ugye nem? Nem,nem tetszhet nekem ez a bunkó srác,aki olyan görényül viselkedett velem,hogy meg sem érdemli,hogy rá nézzek. Nem. Muszáj ellenállnom.

-Á,értem. És honnan jöttél?-kérdezte. Minek válaszoljak?-gondoltam. Úgyse fogja tudni,hol van az a Magyarország. A külföldiek többsége azt se tudja,létezik-e ilyen hely. Hannah sem tudta, a Google térkép segítségével kellett megmutatnom neki.

-Magyarországról-válaszoltam végül. Tudom,elkerekedett szemekkel fog rám nézni,hogy "mi a franc bajom van?",de ő kérdezett. És én válaszoltam. Aztán pedig...bólintott. Nem nagyon értettem,hogy ez most mit jelent: gőzöm nincs,hogy mi az a Magyarország,úgyhogy inkább csöndben maradok,vagy...vagy folytatom. És ezt tette. Folytatta.

-Tudom,valahol Kelet-Európában van Magyarország. Régebben,mikor még kicsi voltam,autóval mentünk meglátogatni a nagyiékat,akik pakisztániak,és a te országodon is keresztül mentünk-közölte. Hát,oké. Én totál ledöbbentem,még a szám is tátva maradt.Egyrészt,vajon hány napon,vagy heten keresztül utazhattak,ha autóval mentek Angliából Pakisztánba? Nem kis út lehetett. Másrészt pedig tudja,honnan jöttem! Tudta,hogy létezik ilyen ország,és azt is,hogy hol van!Sőt,járt is már Magyarországon. Ez durva. Nagyon durva. És kicsi volt. De emlékszik rá.

-És hogy hívnak?-kérdezte Zayn. Kicsit(?) úgy éreztem,ez az egész kezd kínossá válni. Én,egy egyszerű,átlagos lányként idejöttem Angliába,és semmi jóra nem számítottam. Erre egy asztalnál eszek egy sztárral. Akivel beszélgetek. Wow! Millió lány irigykedhet most rám.

Zayn már egy ideje nézett,gondolom,válaszolnom kéne. Azon gondolkodtam,hogy mit mondjak. A nevemet. Ööö...mi is a nevem?Tudom,ez iszonyatosan gáz,de...akár mennyire is bunkó,mégis csak egy sztár,aki előtt nem szeretnék beégni. Azonban elpirultam. Ne! Mostanában elég,ha ismeretlenek kérdezgetnek felőlem,abba is belepirulok. Most pedig Zayn Malik,egy világhírű banda tagja érdeklődött felőlem. Persze,hogy elpirultam. 

A fiú-látva vöröslő arcomat-óvatosan elmosolyodott,és még fürkészőbb tekintettel várta a válaszom.

*"I don't know why,you're being shy,and turn away when i look into your eyes..." jutott eszembe a dalszöveg. Zayn szólója. Na,nem. Én nem leszek félénk,ha a szemembe néz. Arra várhat.

-Timi.

-Thími-ismételte,mire megráztam a fejem.

-Timi-mondtam újra.

-Thimi-felelte,és ismételten megráztam a fejem,mire mindhárman felnevettünk. Nem,nem fogja tudni normálisan kiejteni a nevemet.

Rövid beszélgetésünk után Hannah faggatta Zaynt:

-Na,milyen volt a tegnapi koncert?

-Jó-bólintott,és még mindig rajtam legeltette a szemét. Jó,tudom,magyar lányt még nem látott enni,de szerintem ugyanúgy eszem,mint bárki más.

-Kössz,Zayn. Esetleg egy kicsit bővebben?

És végre abbahagyta a stírölésemet,helyette a tejes üveggel kezdett játszani.

-Hát,a koncert felénél egy rajongó eléggé bekattant,mert annyira ugrált,hogy lehúzta a gatyámat-vigyorgott Zayn. Teljesen meghökkentem.

-Lehúzta a gatyádat?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Hát,ja. De csak a fenekem látszott ki-röhögött.

-Nagyszerű,gyerekek,de azt hiszem,ideje lenne indulni-kocogtatta meg karóráját Ella,-mert nekem indulnom kell a munkahelyemre,és ha tovább beszélgettek,kénytelenek lesztek metróval utazni-mondta. Ja,igen.Teljesen elfelejtettem,hogy a mai napunk szabad,így mehetünk várost nézni. Hannah azt mondta,hogy megmutatja London nevezetességeit,meg ha akarom,elmehetünk pár szörnyen unalmas múzeumba,utána pedig vásárolhatunk.

-Miért? Hova mentek?-kérdezte Zayn.

-Ma van a városnézés napja,megmutatom Thiminek London látványosságait-válaszolta cserediákom,majd gyors köszönés után elindultunk. Amíg a fehér Opelben utaztunk,az ablakon kibámulva gondolkoztam.Érdekes.Zayn egészen kedves volt ma reggel. Tegnapi bunkósága ellenére.Most nem tudom,mit gondoljak róla. Lehet,hogy ez a kedvesség csak álca volt? Megjátszotta magát?Igazából olyan bunkó,mint tegnap?Fogalmam sincs.Ennek nincs semmi értelme. De ahogy rá gondoltam,a hasamat kellemes bizsergés fogta el. Ó-ó. Ez nem jelenthet jót...vagy mégis?

*Nem tudom,miért vagy félénk,és fordulsz el,amikor a szemedbe nézek...

(What makes you beautiful)