Íme,itt van a 8.fejezet,amiben nem szerepelnek a fiúk,de Timi osztálytársai igen. Lehet,hogy ez a rész nem olyan izgalmas és érdekes,de ilyenekre is szükség van :D Remélem,hogy tetszeni fog! :) Továbbra is köszönöm a kommenteket,a látogatókat,a fejezethez pedig jó olvasást szeretnék kívánni! :)
-ÁÁÁÁ! Ez most komoly? Timi,ez csak vicc,ugye? Áááááá!-sikítozott Flóra a Greater Grace iskola udvarán. Épp egy előadásnak volt vége,így ebédszünetet tartottunk a friss levegőn. Kelletlenül fogtam kezemben a zacskót,amibe Ella az ebédemet csomagolta,miközben ülőhelyet kerestünk.
-Csss,Flóra! Nyugi! Nem,nem poénkodok,tényleg találkoztam a fiúkkal,de psszt!-próbáltam csitítgatni barátnőmet,nem sok sikerrel.
-De,de...ÚÚÚÚ! Ez aaanyira lehetetlen! Mekkora mázlista vagy már,Timi! Ááá!-folytatta az üvöltözést Flóra,figyelembe sem véve az előbb elhangzott kérésemet. Eközben leültünk egy padra,én pedig kinyitottam a zacskót,hogy meglessem,mit rejt. Elborzadva néztem a doboz tartalmát. Bubble and squeak. Így hívták azt a bizonyos ételt,amit ebédre kaptam a fogadócsaládomtól. Magamtól természetesen nem jöttem volna rá,hogy mi az a cucc,amit kaptam; Hannah világosított fel. Őszintén csodálom a családot,hogy kibírják ilyen kosztokkal. Én tuti nem bírnám. Körbenéztem,szememmel egyik fiú osztálytársamat kerestem,de nem találtam. Lusta lettem volna az egész udvart körbejárni,így úgy döntöttem,hogy inkább ordítok egy nagyot:
-Bendegúúúúúúúúúúz!-kiáltottam,mire a kissé testes fiú a hang irányába kapta fejét. Felmutattam neki a dobozt,és amint látta,hogy kajáról van szó,odadöcögött a padhoz. Nagyon megörült az ételnek,én pedig szívesen adtam neki oda,mert kidobni mégsem akartam,de megenni nem lett volna gusztusom. Ezután boldogan halásztam elő a "dugikaját",amit még délelőtt,tízórai szünetben vettem a közeli McDonald's-ban.
-Flóra,kérlek,maradj csöndben! Ez nem olyan dolog,amiről mindenkinek tudnia kéne-magyaráztam sajtburgeremet nyammogva.
-De,ó...! Ááá! Élőben is olyan helyesek,mint a klipekben? Vagy nem! Élőben még helyesebbek,ugye? Ááá,olyan cukik lehetnek,biztosan!-rikácsolta tovább a lány. Oké,nyilván én is nagyon örültem,hogy volt lehetőségem a One direction tagjaival találkozni,filmet nézni,hülyéskedni,de azért 800 ember előtt nem sikítoztam volna,mint egy hülye.
-Hegedűs Flóra,vagy most befogod a nagy pofádat és inkább evésre használod,vagy én rakom azt helyre!-kiabálta mérgesen Zsanett,a nem éppen kedvességéről híres osztálytársunk. Erre persze barátnőm rögtön elhallgatott,és már suttogva kérdezte a részleteket. Tegnap nem volt lehetőségem beszélni vele,mivel cserediákjával,Camie-vel együtt elaludtak;délelőtt 11-kor ébredtek fel,akkor pedig már nem akartak bejönni a programokra.
-Mit csináltatok? Mit kerestek ott? Miért? Hmm?-tudakolózott a lány.
-Hannah,a cserediákom Zayn unokatesója-kezdtem.
-Áááá,ez nagyon-nagyon durva!-sikítozott halkan.
-És gyerekkoruk óta nagyon jóban vannak,olyanok egymásnak,mint két jó barát,vagy mint két testvér.
-Jujj,de aranyos! És Liam?-nézett rám csillogó szemekkel.
Bólintottam:
-Ő is ott volt.
-Jujj! És hogy néz ki? Helyes? Izmos? Jófej?
-Hát,jól néz ki,gondolom.-vontam vállat-Nem az esetem. De igen,izmos,rendszeresen gyúr-mosolyogtam.
-Áwwh!-ámuldozott Flóra.
-És kedves volt.
Ezután Flóra minden részletet szeretett volna tudni,egytől-egyig. Én elmeséltem neki. Habár nem voltunk olyan hű de jó barátok. Igazából a suliban nem nagyon volt barátnőm. Egy különleges gimibe járok: az osztálylétszám mindössze 12 fő,ebből 5 lány és 7 fiú. A fiúkkal jóban vagyok,viccesek,kedvesek,de a maradék 3 lány nagyon utálatos. Mindenkit piszkálnak,teljesen értelmetlen,ostoba okok miatt. Minden hülyeségen nyávognak. Akiket bírnak,azoknak behízelgik magukat,akiket pedig gyűlölnek, azokat kicsinálják. Elkényeztetett plázacicák. Flóra régebben sem tartozott közéjük,hanem egy másik,érdekesebb társasághoz,akik rendszeresen füveztek és piáltak. Kilencedik év elején nagyon kedves lányként ismertem meg,és akkor nagyon jóban voltunk. Aztán elváltak a szülei. Borzalmas időszak volt az. Nagyon nehezen élte meg,hogy az apukája elhagyta őket egy másik nőért. Megértem őt,habár nem tudom,milyen lehet ez a helyzet. Szerencsére még sosem tapasztaltam,és remélem,nem is fogom. A szülei elválása után teljesen befordult magába. Állandóan fekete cuccokba járt,az iskolában is gyakran elsírta magát,és semmit sem tanult. Ezért szinte az összes tantárgyból bukásra állt. Mindenki kiközösítette őt, a tanárok állandóan szidták,hogy miért nem tanul. Én próbáltam mellette állni,de nem kért a segítségemből. Rossz volt látni,ahogy szenved. Aztán belekeveredett egy rossz hírű társaságba,ahol alap volt,hogy senki sem tanult,hogy a szülők elváltak. És ők ezt teljesen természetesnek vették. Flóra is csatlakozott köreikbe,mert csak ott érezte úgy,hogy elfogadják. Ott érezte csak úgy,hogy ő is szerethető lény... A társaságnak sikerült rászoktatnia a cigizésre,ivásra,állandó bulizásra. Flóra már nem az a lány volt,akit év elején megismertem és szerettem. Egyáltalán nem. Szerencsére valahogyan-már nem is emlékszem,pontosan hogy-de sikerült kirántani ebből a rossz társaságból és szembesíteni azzal,hogy ez így nem mehet tovább. Több hónapba telt,míg visszanyerte régi önmagát. De nem ugyanazt a lányt kaptam vissza. Folyamatosan hazudott nekem,voltak ebből kisebb-nagyobb vitáink is emiatt,olykor-olykor még ki is beszélt a hátam mögött. Nem is akartam ezt elhinni. Hova lett a régi Flóra? Az a kedves,segítőkész,félénk lány? Nem tudom. A mai napig sem. Azóta már kevésbé hazudozik,de...én nem tudok benne újra úgy megbízni,ahogy régen tettem. Elvesztette a bizalmamat. Ezért nem is nagyon tudok vele mélyebb,személyesebb témákról beszélgetni. A kapcsolatunk elég felszínes. Sajnálom,hogy így alakult,de ezen már nem tudok változtatni. Viszont hiába nem mertem elmondani neki a titkaimat,azt,hogy találkoztam a One directionnel,muszáj volt elmondanom. Tudtam,hogy ez neki mennyire-de mennyire fontos.
-Annyira szerencsés vagy!-sóhajtott a lány hosszú,részletes beszámolóm után.
-Hát,lehet.
-Figyelj...lehet,hogy nagy kérés,de esetleg...esetleg nincs arra lehetőség,hogy...hogy én is...na...hogy...szóval,hogy...ta...na...érted...-dadogta.
-Szeretnéd?-mosolyodtam el.
-Mindennél jobban!-vágta rá azonnal.
-Akkor jó. Elintézhetem neked.
Flóra boldogsággal átjárt lélekkel pattant fel,hogy el kezdjen ugrándozni. Ujjongása után szorosan átölelt.
-Jajj,köszönöm szépen,Timi! Iszonyúan hálás vagyok neked,el sem tudom mondani,hogy mennyire!
-Miről van szó?-húzta fel fél szemöldökét a közelünkben lévő Zsanett,az osztályunkban lévő plázacicák "vezére". Kíváncsian méricskélt minket;nem nézte jó szemmel,hogy boldogok vagyunk.
-Sem...-kezdtem,de Flóra megelőzött.
-Találkozok a One directionnel!-ordította önfeledten. Kétségbeesett pillantást vetettem felé. Nem nagyon örültem neki,hogy ezt ilyen hangosan közölte. Sőt,egyáltalán nem kellett volna sehogy se közölnie.
-Hol?Mikor? Miért? Neked is közöd van a dologhoz,ugye?-húzta össze szemöldökeit Mrs. Utálatos,és jelentőségteljes pillantással bámult rám.
-Nem,dehogy! Azt sem tudom,miről van...-kezdtem,de Flóra ismételten mondandóm közepébe vágott.
-A cserediákja Zayn unokatesója!-kiáltotta. Megköszörültem a torkomat,és úgy,hogy senki ne lássa,erősen ráléptem Flóra lábára,aki visítva jajdult fel:
-Aú! Ezt most miért kaptam?
-Nem kéne hazudoznod,Flóra. Miért akarod megszívatni Zsanettet? Hogy féltékenykedhessen?-próbáltam valamit kitalálni,csakhogy elhallgattassam barátnőmet. Úgy gondoltam,hogy azt senkinek nem szabad megtudnia,hogy én találkoztam a fiúkkal,meg hogy a cserediákom unokatesója Zayn,és gyakran vannak Hannah-ék házában,mert akkor több ezren odacsődülnének Hannah-ék házához. Hannah mesélte nekem,hogy egy-két ismerősén kívül senki sem tudja,hol laknak,hiszen akkor minden 1D-rajongó éjjel-nappal a házuk előtt tömörülne. Ezért nekem sem szabad elárulnom másoknak cserediákom lakóhelyének kilétét.
-De Timi,én nem hazudok! Hiszen az előbb mesélted,hogy Zayn...-és ekkor befogtam a száját,majd a sarok felé toltam,hogy senki se hallhasson minket. Zsanettre amolyan "bocsi,csak egy pillanat" nézést vetettem,majd mikor hallótávolságon kívül kerültek osztálytársaim,belekezdtem:
-Flóra,te megőrültél! Tudod mi lesz,ha bárki is megtudja,hol szoktak lenni a srácok? Minden rajongó ott lesz, az összes létező tv,fotós,riporter! Mindenki,érted? MINDENKI!-magyaráztam erősen gesztikulálva.
-Sajnálom,ebbe nem gondoltam bele...-nyögte sajnálkozva Flóra.
-Hát,most már mindegy. Szerencsére az utca nevét nem tudják,és reméljük,nem is fogják megtudni-néztem szúrósan barátnőmre.
-Ígérem,befogom.
Biccentettem,majd rémült arccal néztem a felénk közeledő tömegre. Nagyjából 20 lány tartott felénk,élükön Zsanettal. Ajjaj. Ez nem sejtet túl jót.
-Na ide figyelj,Timi,mert csak egyszer mondom el. Hallottuk,hogy te ismered a One directiont,és hogy már találkoztál velük. Ma délután elvezetsz minket a cserediákod házához. Mindannyiunkat. Fogtad?-nézett rám gorombán Zsanett.
Nagyot nyeltem,és összeszedtem minden bátorságomat:
-Figyelj, Zsanett,felőlem százszor is elmondhatnád,akkor sem teljesíteném a kérésedet-válaszoltam.
-Hahh,szánalmas vagy! Csak hogy tudd,Tímea,ez nem kívánság műsor! Megmutatod nekünk a házat,és punktum!
-Nem!-kiáltottam.
-Hogy mondtad?-húzta össze szemét Utálatoska.
-Ha nem hallottad tisztán,irány a fül-orr gégészet-és mélyen ellenségem szemébe néztem.
-Mi? Micsoda?Hogy mondtad?-forrongott a lány;3 másiknak kellett lefognia,ne hogy mérgében rám támadjon.
-Jól hallottad. Nem fogok senkit sem elvinni a fiúkhoz-azzal megfordultam,és bementem először az aulába,majd fel a lépcsőn,a termekig. A teremhez,ahol az előadás alatt Hannah-val voltam. Muszáj volt beszélnem vele. Fél füllel még hallottam,ahogy Zsanett idegesen felordít:
-Ezt még meg fogja bánni! Mit képzel magáról ez a Timi?Ki ő?-kiabálta. Ez a csaj komolyan egy idegbeteg állat. Nem nagyon érdekelt,amit mondott,sokkal inkább,hogy a fiúkat megvédjem az őrült rajongóktól. Azt hittem,sikerült. De hamar rá kellett jönnöm,hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.
-Áááá,ez nagyon-nagyon durva!-sikítozott halkan.
-És gyerekkoruk óta nagyon jóban vannak,olyanok egymásnak,mint két jó barát,vagy mint két testvér.
-Jujj,de aranyos! És Liam?-nézett rám csillogó szemekkel.
Bólintottam:
-Ő is ott volt.
-Jujj! És hogy néz ki? Helyes? Izmos? Jófej?
-Hát,jól néz ki,gondolom.-vontam vállat-Nem az esetem. De igen,izmos,rendszeresen gyúr-mosolyogtam.
-Áwwh!-ámuldozott Flóra.
-És kedves volt.
Ezután Flóra minden részletet szeretett volna tudni,egytől-egyig. Én elmeséltem neki. Habár nem voltunk olyan hű de jó barátok. Igazából a suliban nem nagyon volt barátnőm. Egy különleges gimibe járok: az osztálylétszám mindössze 12 fő,ebből 5 lány és 7 fiú. A fiúkkal jóban vagyok,viccesek,kedvesek,de a maradék 3 lány nagyon utálatos. Mindenkit piszkálnak,teljesen értelmetlen,ostoba okok miatt. Minden hülyeségen nyávognak. Akiket bírnak,azoknak behízelgik magukat,akiket pedig gyűlölnek, azokat kicsinálják. Elkényeztetett plázacicák. Flóra régebben sem tartozott közéjük,hanem egy másik,érdekesebb társasághoz,akik rendszeresen füveztek és piáltak. Kilencedik év elején nagyon kedves lányként ismertem meg,és akkor nagyon jóban voltunk. Aztán elváltak a szülei. Borzalmas időszak volt az. Nagyon nehezen élte meg,hogy az apukája elhagyta őket egy másik nőért. Megértem őt,habár nem tudom,milyen lehet ez a helyzet. Szerencsére még sosem tapasztaltam,és remélem,nem is fogom. A szülei elválása után teljesen befordult magába. Állandóan fekete cuccokba járt,az iskolában is gyakran elsírta magát,és semmit sem tanult. Ezért szinte az összes tantárgyból bukásra állt. Mindenki kiközösítette őt, a tanárok állandóan szidták,hogy miért nem tanul. Én próbáltam mellette állni,de nem kért a segítségemből. Rossz volt látni,ahogy szenved. Aztán belekeveredett egy rossz hírű társaságba,ahol alap volt,hogy senki sem tanult,hogy a szülők elváltak. És ők ezt teljesen természetesnek vették. Flóra is csatlakozott köreikbe,mert csak ott érezte úgy,hogy elfogadják. Ott érezte csak úgy,hogy ő is szerethető lény... A társaságnak sikerült rászoktatnia a cigizésre,ivásra,állandó bulizásra. Flóra már nem az a lány volt,akit év elején megismertem és szerettem. Egyáltalán nem. Szerencsére valahogyan-már nem is emlékszem,pontosan hogy-de sikerült kirántani ebből a rossz társaságból és szembesíteni azzal,hogy ez így nem mehet tovább. Több hónapba telt,míg visszanyerte régi önmagát. De nem ugyanazt a lányt kaptam vissza. Folyamatosan hazudott nekem,voltak ebből kisebb-nagyobb vitáink is emiatt,olykor-olykor még ki is beszélt a hátam mögött. Nem is akartam ezt elhinni. Hova lett a régi Flóra? Az a kedves,segítőkész,félénk lány? Nem tudom. A mai napig sem. Azóta már kevésbé hazudozik,de...én nem tudok benne újra úgy megbízni,ahogy régen tettem. Elvesztette a bizalmamat. Ezért nem is nagyon tudok vele mélyebb,személyesebb témákról beszélgetni. A kapcsolatunk elég felszínes. Sajnálom,hogy így alakult,de ezen már nem tudok változtatni. Viszont hiába nem mertem elmondani neki a titkaimat,azt,hogy találkoztam a One directionnel,muszáj volt elmondanom. Tudtam,hogy ez neki mennyire-de mennyire fontos.
-Annyira szerencsés vagy!-sóhajtott a lány hosszú,részletes beszámolóm után.
-Hát,lehet.
-Figyelj...lehet,hogy nagy kérés,de esetleg...esetleg nincs arra lehetőség,hogy...hogy én is...na...hogy...szóval,hogy...ta...na...érted...-dadogta.
-Szeretnéd?-mosolyodtam el.
-Mindennél jobban!-vágta rá azonnal.
-Akkor jó. Elintézhetem neked.
Flóra boldogsággal átjárt lélekkel pattant fel,hogy el kezdjen ugrándozni. Ujjongása után szorosan átölelt.
-Jajj,köszönöm szépen,Timi! Iszonyúan hálás vagyok neked,el sem tudom mondani,hogy mennyire!
-Miről van szó?-húzta fel fél szemöldökét a közelünkben lévő Zsanett,az osztályunkban lévő plázacicák "vezére". Kíváncsian méricskélt minket;nem nézte jó szemmel,hogy boldogok vagyunk.
-Sem...-kezdtem,de Flóra megelőzött.
-Találkozok a One directionnel!-ordította önfeledten. Kétségbeesett pillantást vetettem felé. Nem nagyon örültem neki,hogy ezt ilyen hangosan közölte. Sőt,egyáltalán nem kellett volna sehogy se közölnie.
-Hol?Mikor? Miért? Neked is közöd van a dologhoz,ugye?-húzta össze szemöldökeit Mrs. Utálatos,és jelentőségteljes pillantással bámult rám.
-Nem,dehogy! Azt sem tudom,miről van...-kezdtem,de Flóra ismételten mondandóm közepébe vágott.
-A cserediákja Zayn unokatesója!-kiáltotta. Megköszörültem a torkomat,és úgy,hogy senki ne lássa,erősen ráléptem Flóra lábára,aki visítva jajdult fel:
-Aú! Ezt most miért kaptam?
-Nem kéne hazudoznod,Flóra. Miért akarod megszívatni Zsanettet? Hogy féltékenykedhessen?-próbáltam valamit kitalálni,csakhogy elhallgattassam barátnőmet. Úgy gondoltam,hogy azt senkinek nem szabad megtudnia,hogy én találkoztam a fiúkkal,meg hogy a cserediákom unokatesója Zayn,és gyakran vannak Hannah-ék házában,mert akkor több ezren odacsődülnének Hannah-ék házához. Hannah mesélte nekem,hogy egy-két ismerősén kívül senki sem tudja,hol laknak,hiszen akkor minden 1D-rajongó éjjel-nappal a házuk előtt tömörülne. Ezért nekem sem szabad elárulnom másoknak cserediákom lakóhelyének kilétét.
-De Timi,én nem hazudok! Hiszen az előbb mesélted,hogy Zayn...-és ekkor befogtam a száját,majd a sarok felé toltam,hogy senki se hallhasson minket. Zsanettre amolyan "bocsi,csak egy pillanat" nézést vetettem,majd mikor hallótávolságon kívül kerültek osztálytársaim,belekezdtem:
-Flóra,te megőrültél! Tudod mi lesz,ha bárki is megtudja,hol szoktak lenni a srácok? Minden rajongó ott lesz, az összes létező tv,fotós,riporter! Mindenki,érted? MINDENKI!-magyaráztam erősen gesztikulálva.
-Sajnálom,ebbe nem gondoltam bele...-nyögte sajnálkozva Flóra.
-Hát,most már mindegy. Szerencsére az utca nevét nem tudják,és reméljük,nem is fogják megtudni-néztem szúrósan barátnőmre.
-Ígérem,befogom.
Biccentettem,majd rémült arccal néztem a felénk közeledő tömegre. Nagyjából 20 lány tartott felénk,élükön Zsanettal. Ajjaj. Ez nem sejtet túl jót.
-Na ide figyelj,Timi,mert csak egyszer mondom el. Hallottuk,hogy te ismered a One directiont,és hogy már találkoztál velük. Ma délután elvezetsz minket a cserediákod házához. Mindannyiunkat. Fogtad?-nézett rám gorombán Zsanett.
Nagyot nyeltem,és összeszedtem minden bátorságomat:
-Figyelj, Zsanett,felőlem százszor is elmondhatnád,akkor sem teljesíteném a kérésedet-válaszoltam.
-Hahh,szánalmas vagy! Csak hogy tudd,Tímea,ez nem kívánság műsor! Megmutatod nekünk a házat,és punktum!
-Nem!-kiáltottam.
-Hogy mondtad?-húzta össze szemét Utálatoska.
-Ha nem hallottad tisztán,irány a fül-orr gégészet-és mélyen ellenségem szemébe néztem.
-Mi? Micsoda?Hogy mondtad?-forrongott a lány;3 másiknak kellett lefognia,ne hogy mérgében rám támadjon.
-Jól hallottad. Nem fogok senkit sem elvinni a fiúkhoz-azzal megfordultam,és bementem először az aulába,majd fel a lépcsőn,a termekig. A teremhez,ahol az előadás alatt Hannah-val voltam. Muszáj volt beszélnem vele. Fél füllel még hallottam,ahogy Zsanett idegesen felordít:
-Ezt még meg fogja bánni! Mit képzel magáról ez a Timi?Ki ő?-kiabálta. Ez a csaj komolyan egy idegbeteg állat. Nem nagyon érdekelt,amit mondott,sokkal inkább,hogy a fiúkat megvédjem az őrült rajongóktól. Azt hittem,sikerült. De hamar rá kellett jönnöm,hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.
ÁÁh basszus ez a Flóra..
VálaszTörlésNagyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz, egyébként nagyon jó lett! :))
(bocsi hogy csak most írok) :))
Puszi