1.fejezet-Kezdet

Sziasztok! Igen,tudom,hamarabbra vártátok az 1. részt,és úgyis volt,hogy hamarabb hozom,de elbizonytalanodtam. Elbizonytalanodtam,mert nem voltam biztos abban,hogy csinálnom kéne ezt a Fanfictiont. Hiszen már annyi ilyen és ehhez hasonló történet van,nem igaz? Úgyhogy nem voltam semmiben sem biztos,egészen addig,amíg a barátnőm nem biztatott,hogy igenis jó,amit csinálok. Ennek megörültem,úgyhogy hoztam is az első fejezetet. Nos, 3 komment,és jön a következő fejezet. Kérlek Titeket,hogy írjatok! Ez nagyon-nagyon fontos Nekem! Csak rajtatok múlik,hogy folytatódik-e a történet! Ne kíméljetek! :) Az olvasáshoz pedig  jó szórakozást!

Idegesen túrtam bele a hajamba. Már vagy ötször néztem körbe,de sehol sem találtam "Üdvözlünk,Timi!" feliratú táblát, és még csak nem is láttam olyan lányt,aki egy kicsit is hasonlított volna Hannah-ra. Az arcomra teljes rémület ült ki. Tudtam. Én tudtam,hogy nem kellett volna Angliába jönnöm cserediáknak. Igazából én nem is akartam volna jönni,de sajnálatos módon a tesztet jól írtam meg,ezért Mr. Oklay,az angol nyelvi lektorunk úgy döntött,én is mehetek Angliába. Hurrá. Már akkor sem voltam elragadtatva az ötlettől,most meg legszívesebben felhívnám anyukámat,hogy valahogyan vigyen haza. Csak ezt nem tehettem meg,ráadásul 17 éves fejjel ez kissé gáz lenne,nem? 3 évvel ezelőtt már volt szerencsém(?) Angliába jönni,de   az az út... egyrészt a repülőn háromszor hánytam(fincsiii), a fogadócsaládom egy tanyán lakott, 40 km-re Cambridge-től,teljes civilizálatlanságban. Ne értsetek félre,nem tartom magamat egy elkényeztetett libának,de az azért meglepett,hogy egy olyan család,ahol még mosógép sincs,hogy fogadhat külföldi cserediákot? A házukban tehénlepény szag terjengett,ők maguk is  "finoman" illatoztak. Mindegy. Elmúlt végül is az a 2 hét,kicsit lassan,de élve hazakerültem. Most viszont újra itt vagyok. Sajnos. És amekkora szerencsém van,újra kifogok egy ilyen famíliát. Hangosan, szaggatottan sóhajtottam egyet,és egy könnycsepp is végiggurult az arcomon. Mi van,ha  megint lesz 2 borzalmas hetem? Ha majd a többiek megnézik a London Eye-t,meg a Buchingham-palotát,én meg megfejhetem a tehenet? Teljesen elkeseredetten álltam ott,mint egy rakás szerencsétlenség. Mint egy zöldségesben a csúnya,ütött,rohadt alma. Senkinek sem kellek. Az osztály-és évfolyamtársaim már réges-rég megtalálták a cserediákukat,én meg...a szememmel már épp a kísérő tanárt fürkésztem,hogy cserediák hiányában legalább hagy aludjak majd vele,ne a Tower-híd alatt csöveljek éjszakánként,amikor megszólított egy hang.

-Thími?-kérdezte erős akcentussal egy lány. Ezen nem tudtam nem mosolyogni,mivel ilyen aranyosan még sosem ejtették ki a nevemet. Odafordultam a hang irányába,és egy csinos,divatos lány állt előttem. Szőke,egyenes haja le volt engedve,napszemüvege fejére volt tolva,egy laza,fehér vállpántost viselt farmer mellénnyel és sorttal. Legalább 5 karkötő volt a kezén,2 nyakláncot viselt,kezében rózsaszín(valószínűleg Gucci) táskával,platform magassarkúban. A korábbi félelmem a tanyával kapcsolatban egy pillanat alatt elszállt,és immár önfeledten,bár kissé fáradtan az utazástól,rámosolyogtam a lányra.

-Hannah?-kérdeztem.

Valójában felismertem,mivel már láttam a Facebook profilképét. Azon is eszméletlenül szép volt,csak úgy,mint élőben.

-Thimi!-kiáltotta most már boldogan a lány,majd szorosan átölelt,én pedig felnevettem. Kedves lánynak tűnt. Igazából rajtam kívül már mindenki ismerte a cserediákját,mivel októberben Magyarországon voltak,azonban Hannah egy rosszul sikerült mozdulat után az atlétika edzésén eltörte a bal lábát és 2 bordája megrepedt. Ettől függetlenül ő szívesen jött volna hozzánk,de a szülei és az orvosok nem engedték el. Nagyon sajnálta(egyébként én is),de megígértette velem,hogy jövő októberben eljön hozzánk. Én természetesen beleegyeztem. Most pedig május van,úgyhogy az angolok fogadnak minket.

-Annyira sajnálom,hogy megvárakoztattunk,de iszonyatosan nagy volt a dugó,mindenki egy koncertre sietett-mondta Hannah.

-Ugyan,semmi baj-feleltem,ami bár nem volt teljesen igaz,de régi kétségeim már más univerzumban jártak.

-Jajj,szervusz kincsem!-köszöntött két puszi kíséretében Hannah anyukája, Mrs. Bailey.

-Csókolom!-üdvözöltem a nőt.

-Nyugodtan tegezhetsz. A nevem Ella.

-Rendben-biccentettem.

-Szia, Thimi!-rázott kezet velem Mr. Bailey,aki mély,dörmögős hangon szólított meg. Azt hiszem,megtanítom nekik a nevem helyes kiejtését,mert nem fogom kibírni ezt a 2 hetet röhögés nélkül,ha a nevemet említik.

Bemutatkozásom után ránéztem a kis családra,akik kedvesen mosolyogtak rám. Visszamosolyogtam. Úgy tűnik,nyugodt 2 hét elé nézünk.

_______________________________________________________

-Mit szeretnél csinálni?-huppant le az ágyamra Hannah,miután megérkeztünk,és megmutatta a házat,majd a szobámat.

-Mozizni? Tuti játszanak valami jó filmet! Sétálni? Képzeld,gyalog csak 10 percre van a Temze! Este gyönyörű látványt nyújt!-lelkendezett Hannah.

-Azt hiszem,először lefürdök,aztán pedig alszom-közöltem nevetve a lánnyal.

Rám nézett,majd kissé letörten folytatta:

-Ja,tényleg,te csak most érkeztél. Biztos elfáradtál az utazástól. Akkor meg is mutatom a fürdőszobát-majd felállt,én pedig követtem a folyosón.

A fürdőszobájuk is mese szép volt-csak úgy mint az egész ház-,nem is volt nagy,nem is volt kicsi. Pont ideális. 

-Akkor jó fürdést,addig én megágyazok neked-mondta Hannah,én pedig hálásan néztem rá sötét karikás szememmel. Iszonyatosan fáradt voltam.

Már mentem volna be a fürdőbe,mikor Hannah megpördült,és gyorsan hozzátette:

-Zárd be az ajtót! Nem tudhatod,ki akar Rád nyitni!-vigyorgott,és elment.

Meghökkent fejjel néztem utána, tökre nem értettem,hogy érti ezt. Rám nyitni? Zárjam be az ajtót? Miféle tanács ez? Csak nem egy pedofil  lakik a házban? Nem értettem.

Tanácstalanul,félénken léptem be az ajtón,és a biztonság kedvéért megfogadtam a szőkeség tanácsát. Sőt,az ablakot eltakartam még 3 másik törölközővel,annak ellenére,hogy a redőny le volt húzva. Biztos,ami tuti.

Gyorsan lefürödtem,megtörölköztem,és felvettem a Phineas és Ferbös pizsamámat. Oké,tudom,17 vagyok,szóval talán nem kéne rajzfilm figurás cuccokban flangálnom,de ez a mese elragadó. Nagyon-nagyon szeretem,nem tudom megunni még ennyi idősen sem. A hajamat  gyorsan felkontyoltam,szétgyilkoltam 2 pattanást az államon(a legjobbkor jönnek ki,természetesen),majd óvatosan lenyomtam a kilincset...és akkor mindent megértettem...