10.fejezet-Különleges interjú

Sziasztok!
Itt van a következő fejezet is :) Nagyon örülök annak,hogy 2 nap alatt 21-en jelentkeztetek szereplőnek! Köszönöm a dicséreteket,a pontozást,mindent :D Örülök,hogy tetszik a blog,továbbra is igyekszem jó részeket írni. Már a mostani fejezetben feltűnik valaki.Aki felismeri magát,azt kérném,hogy lehetőleg kommenteljen:) Meg persze a többiek hozzászólását is nagyon-nagyon várom! Jó olvasást! ;)

Harry szemszöge:
Fáradtan vonszoltuk be magunkat a terembe. A napokban nem túl sokat aludtunk,mindig volt valami: vagy az új albumon dolgoztunk,vagy interjúkra,fotózásokra,fellépésekre jártunk. A sztár élet nem csak pénzről,csillogásról és boldogságról szól. Ott van mögötte a munka,a kemény valóság. Persze mindennek ára van,és nagyon örülök,hogy azon a szerdai napon úgy döntöttem, hogy jelentkezem az X-factorba. Különben most nem lehetnék itt. Se kialvatlanul,se üdén.
-Sziasztok,srácok!-köszöntött két puszi kísértében a nő,aki a riportot készítette velünk. A kissé testes hölgyre fekete,passzos egybe ruha simult. Eléggé ki volt kenve;az alapozó a hőségtől úgy folyt le róla,mintha az a Mississippi lenne. Rúzsa olyan vörös volt,hogy szinte égette a szememet,ha ránéztem. Bizarr látványt keltett a kinézete.
-Kevin-bólintott köszönésül Louis. A nő felhúzta fél szemöldökét,majd felkacagott. Mostanában Louis mindenkinek úgy köszön,hogy 'Kevin'. Nem nagyon értjük, hogy miért,de ha megkérdeznénk,valószínűleg nem túl értelmes választ kapnánk,így inkább nem erőltetjük a dolgot.
-Üljetek le,srácok!-mutatott a fehér bárszerű székekre riporterünk. Én Liam és Zayn közé ültem volna le,de Louis-látva,merre megyek- rácsapott a fenekemre.
-Mellém ülsz,asszony!-kiáltotta határozottan,és a mellette lévő ülőhelyre mutatott.
-Igenis,drágám-válaszoltam egy oktávval magasabb hangon.
Miután Niall könnyes búcsú között letette a megmaradt csirkéjét a széke alá,és miután Zayn negyedóra után visszajött a vécéről(azt mondta,dobott egy barnát,de fogadjunk,hogy csak a haját csinálta meg),majd miután Liam is letette a telefont(Danielle-el csacsogott),végre elkezdtük az interjút. Illetve,mégsem.
-Jeffry,azt hiszem,készen állunk-szólt a riporter a kamerás pasasnak-úgyhogy indíthatod a felvételt! Három...Kettő...Ee...
-Anya!-rontott be ekkor egy hosszú,szőke hajú lány zilált arccal az ajtón.
-Cassie?-nézett rá furcsállóan a riporter.
-Anya! Végre!
-Cassie,szívem,mit keresel itt?-érdeklődött rosszallóan a nő.
-Ezt én kérdezhetném! Mégis mi a francot csinálsz itt?-kérdezte mérgesen és indulatosan a lány. Szerintem fel sem tűnt neki,hogy ott vagyunk.
-Interjút veszek fel a One directionnel-válaszolta egyszerűen az anyuka.
Cassie egy pillanatra megállt. Ránk nézett. A One directionre. A bandánkra. Mindegyikőnket,jól,alaposan megbámult. Mikor hozzám ért,óvatosan elmosolyodott. Rajtam zöld szemei kicsit tovább időztek,mint a többieken. Mi kedvesen visszamosolyogtunk rá,én még integettem is neki.
-Szia,Cassie!-üdvözöltem.
-Hello!-mondták a többiek is. Cassie nagyot nyelt.
-One direction?-suttogta halkan,mint aki nem akarja elhinni, hogy tényleg mi vagyunk ott. Mintha csak képzelődne. Azonban gyorsan megrázta a fejét,és visszatért a valóságba. Anyukájához fordult:
-Anya,ezt mégis hogy gondoltad? Ma van a tenisz meccsem! A fontos meccsem,aminek az eredményéből kiderül,hogy bejuthatok-e a ország 100 legjobb teniszezőjébe!-kiáltotta a lány,és magassarkújában nagyot dobbantott. Ruhája nem arra utalt,hogy teniszmeccsre siet.
-Ó,drágám!-kapott észbe Cassie anyukája.
-Elfelejtetted?-nézett rá szomorúan és idegesen lánya.
-Hát,én...
-Persze,mindent elfelejtesz...mit is gondoltam! Tudod,úgy volt,hogy Te viszel el engem! Otthon vártam Rád,30 percet,azt hittem,csak dugóba keveredtél. Hívtalak,de nem vetted fel a telefont. Elegem lett a várakozásból,ezért elindultam...de úgy látom,hiába vártam Rád,és hiába jöttem el,neked a munkád fontosabb a lányodnál...-mondta elkeseredetten Cassie,és hirtelen én is nagyon elszontyolodtam.
-Hát...szívem,én igazán sajnálom,de...tudod,nem mindennapi lehetőség a fiúkkal interjút készíteni,mert ők nagyon elfoglaltak,szóval...most...khm...esetleg,nem tudnál busszal elmenni?-mondta a nő,mire összeráncoltam a szemöldököm. Ez kicsit bunkó volt.
Cassie szemébe könnyek gyűltek.
-Persze...elmegyek egyedül,busszal...mit is vártam az anyámtól-sóhajtotta idegesen,és már fordult volna ki az ajtón,amikor megszólalt egy hang. Az én hangom. Eléggé meglepődtem,hogy megszólaltam. Olykor hamarabb szólalok meg,mint gondolkozok.
-Várj,Cassie!-kiáltottam,mire Lou felhorkant. A jelenet kicsit hasonlított egy filmhez,amiben két szerelmes "üldözi" egymást. Sosem bírtam,ha egy ember szomorú,pláne nem akkor,ha egy Directionerről van szó! Mivel nagyjából ki tudtam venni a rövid beszélgetés lényegét,úgy éreztem,muszáj valamit tennem.
-Figyelj,mi tudjuk,hogy neked ez a meccs nagyon fontos-mondtam,és reméltem,jogosan használhatok többes számot,-és nagyon szeretnéd,ha anyukád ott lenne ezen a mérkőzésen,ami érthető. Viszont nekünk is fel kell vennünk ezt az interjút. Szóval,mi lenne,ha útközben,amíg elmegyünk a meccsedre,anyukád elkészíti velünk az interjút?-kérdeztem.
Jack,a menedzserünk összeráncolt szemöldökkel hallgatott végig.
-Az autóban? Interjú az autóban?-kérdezte.
-Miért ne?-vontam vállat,majd a srácok arcát fürkésztem,hogy mit szólnak briliáns ötletemhez.
Liam,Zayn és Niall egyszerre bólintottak.
-Oké.
-Én benne vagyok.
-Én is-mondták egymás után.
-Remek-mondtam,és biztatóan Cassie-re néztem,aki keresztbe tett lábakkal,bizonytalanul álldogált az ajtó mellett.
Louisra néztem.
-Tudod,szívem,azért szeretlek oly' nagyon,mert olyan hatalmas nagy a szíved!-bőgte el magát Lou,és a vállamra borult.
-Én is szeretlek-suttogtam.
-Na,meg mert KEVIN!-kiáltotta vidáman.
Zayn felhorkant,Liam értetlen arcot vágott,Niall a kajáját kereste.
-Anya?-kérdezte Cassie,aki egész eddig csöndben volt-Te benne vagy?
Riporterünk felsóhajtott.
-Persze,drágám. Ilyen interjúm még úgy sem volt. Na meg nagyon meg szeretném nézni a meccsedet!-mondta boldogan.
-Köszönöm!-suttogta Cassie,és rám nézett-köszönöm,srácok! Úúgy szeretlek titeket!-kiáltotta most már,majd odaszaladt hozzánk,és megölelt,egyszerre,mind az ötünket. Majdnem hátraestünk a székünkkel együtt,de öröm volt látni,hogy végre nem sír és nem idegeskedik.
-Nagyon szívesen-mondtam,és szorosan magamhoz öleltem. Félre ne értsétek,nem zúgtam belé(pedig szép lány volt),szimplán csak segíteni szerettem volna rajta.
A riporter gyorsan összepakolta a kellékeket,és beültünk Lou kocsijába. Ő vezetett. Na,igen. Kicsit féltünk tőle,hogy mi van,ha poénból neki megyünk egy fának,vagy tök véletlen elütünk egy embert,de be kell látni,hogy Niall vezetésétől még jobban féltünk volna: minden harmadik sarkon,ahol Nando's van,megállt volna. Soha nem értünk volna oda időben.
Az interjú során egyébként átlagos kérdéseket kaptunk,pl. hogy hogy haladunk az albumunkkal,mi van a rajongóinkkal,milyennek tartjuk őket,ki milyen a bandából,stb.Aztán jött egy kérdés-egy kérdés,amire érdekes válasz jött.
-Hova szeretnétek elmenni? Voltatok már Ausztráliában,Angliában,Amerikában...már csak Európa maradt! Nem terveztek az öreg kontinensen koncertet adni?
-De-kezdte Zayn-főleg Kelet-Európában-mondta. Kelet-Európában? A srácokkal és Jackkel nem beszéltünk Kelet-Európáról. Vagy valamiről lemaradtam volna,mikor Louval a "Bajszos Répabácsi meséi"-t néztük?
-Kelet-Európa? Igazán?-kérdezte meglepetten a riporter,-hát,biztosan ott is vannak rajongóitok.
Végig néztem a srácokon. Mindenki szemében zavart láttam.
-Ez az ötlet most pattanhatott ki Zayn fejéből. Mi nem beszéltünk kelet-európai turnéról-közölte Louis.
-Ó,értem. Zayn,te miért akarsz Kelet-Európában koncertezni? És pontosan hova szeretnél menni?Melyik országba?-tette fel kérdéseit a nő,mire Zayn csak megvonta a vállát,és visszadugta fülébe a fülhallgatóját. Zayn nem gyakran szólal meg az interjúk során. Itt van valami. Valami fontos. Kelet-Európa. Hm...hé,várjunk csak! Nem onnan jött Hannah cserediákja? Óó,Zayn-mosolyogtam magamban. Ejnye-bejnye. Csak nem felszálltál a szerelem-vonatra,haver?